Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

English and Scottish Popular Ballads: Barbara Allen

English and Scottish Popular Ballads portréja

Barbara Allen (Angol)

In Scarlet town, where I was born,
There was a fair maid dwellin’,
Made every youth cry Well-a-way!
Her name was Barbara Allen.

All in the merry month of May,
When green buds they were swellin’,
Young Jemmy Grove on his death-bed lay,
For love of Barbara Allen.

He sent his man in to her then,
To the town where she was dwellin’;
“O haste and come to my master dear,
If your name be Barbara Allen.”

So slowly, slowly rase she up,
And slowly she came nigh him,
And when she drew the curtain by—
“Young man, I think you’re dyin’.”

“O it’s I am sick and very very sick,
And it’s all for Barbara Allen.”—
O the better for me ye’se never be,
Tho’ your heart’s blood were a-spillin’!

“O dinna ye mind, young man,” says she,
“When the red wine ye were fillin’,
That ye made the healths go round and round,
And slighted Barbara Allen?”

He turned his face unto the wall,
And death was with him dealin’:
“Adieu, adieu, my dear friends all,
And be kind to Barbara Allen!”

As she was walking o’er the fields,
She heard the dead-bell knellin’;
And every jow the dead-bell gave
Cried “Woe to Barbara Allen.”

“O mother, mother, make my bed,
O make it saft and narrow:
My love has died for me today,
I’ll die for him tomorrow.”

“Farewell,” she said, “ye virgins all,
And shun the fault I fell in:
Henceforth take warning by the fall
Of cruel Barbara Allen.”
   
   
   
(XVII. század)

   
A ballada enyhén különböző változata „Deli szép Barbara Allan — Bonny Barbara Allen" címen szerepel itt, az angol és skót balladák között.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásainternet

Barbara Allen balladája (Magyar)

Rőt városomban élt egy lány,
Csupa csín, csupa kellem.
Megríkatott minden legényt,
Úgy hívták: Barbara Allen.

Májust, a mosolyok havát,
Mikor rügy nő a kertben,
Áthaldokolta Jemmy Grove,
S az ok: a Barbara Allen.

Elküldé egy hű emberét
Hogy a lány házába menjen;
„Ó, jer velem uramhoz sebesen,
Ha te vagy a Barbara Allen.”

Az lassan feltápászkodik,
És lassan odaporoszkál,
S elhúzván ágya függönyét —
„Ember, nincs sok napod már.”

„S miért? Mert nagy kór foga rág,
A neve: Barbara Allen.” —
„Ó, bár ne születtél volna te,
Nem halnál most szivem ellen.

Emlékszik-é a fiatalúr?
Hogy a boroskupa mellett,
Mindenki egészségére ivál,
S mellőzted Barbara Allent?”

A fal felé fordult az arc
És halál ült a mellen:
Agyő, agyő, barátaim,
Áldjátok Barbara Allent!”

Elment s szólt a lélekharang
Hogy bandukolt leverten;
S azt mondta minden kondulás:
„Jaj, szegény Barbara Allen!”

„Anyám, aj, vess ágyat nekem,
Vesd betegnek valónak:
Ma meghalt szép szerelmesem,
Haljak utána holnap.”

„Agyő, véteknek mint az enyém,
Álljatok, szűzek, ellent:
Fontoljátok, mi vitte el
Kőszívű Barbara Allent.”



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap