Fenton, James: Halott katonák (Dead Soldiers Magyar nyelven)

When His Excellency Prince Norodom Chantaraingsey
Invited me to lunch on the battlefield
I was glad of my white suit for the first time that day.
They lived well, the mad Norodoms, they had style.
The brandy and the soda arrived in crates.
Bricks of ice, tied around with raffia,
Dripped from the orderlies' handlebars.

And I remember the dazzling tablecloth
As the APCs fanned out along the road,
The dishes piled high with frogs' legs,
Pregnant turtles, their eggs boiled in the carapace,
Marsh irises in fish sauce
And inflorescence of a banana salad.

On every bottle, Napolean Bonaparte
Pleaded for the authenticity of the spirit.
They called the empties Dead Soldiers
And rejoiced to see them pile up at our feet.

Each diner was attended by one of the other ranks
Whirling a table-napkin to keep off the flies.
It was like eating between rows of morris dancers–
Only they didn't kick.

On my left sat the prince;
On my right, his drunken aide.
The frogs' thighs leapt into the sad purple face
Like fish to the sound of a Chinese flute.
I wanted to talk to the prince. I wish now
I had collared his aide, who was Saloth Sar's brother.
We treated him as the club bore. He was always
Boasting of his connections, boasting with a head-shake
Or by pronouncing of some doubtful phrase.
And well might he boast. Saloth Sar, for instance,
Was Pol Pot's real name. The APCs
Fired into the sugar palms but met no resistance.

In a diary, I refer to Pol Pot's brother as the Jockey Cap.
A few weeks later, I find him ‘in good form
And very skeptical about Chantaraingsey.'
‘But one eats well there,' I remark.
‘So one should,' says the Jockey Cap:
‘The tiger always eats well,
It eats the raw flesh of the deer,
And Chantaraingsey was born in the year of the tiger.
So, did they show you the things they do
With the young refugee girls?'

And he tells me how he will one day give me the gen.
He will tell me how the prince financed the casino
And how the casino brought Lon Nol to power.
He will tell me this.
He will tell me all these things.
All I must do is drink and listen.

In those days, I thought that when the game was up
The prince would be far, far away–
In a limestone faubourg, on the promenade at Nice,
Reduced in circumstances but well enough provided for.
In Paris, he would hardly require his private army.
The Jockey Cap might suffice for café warfare,
And matchboxes for APCs.

But we were always wrong in these predictions.
It was a family war. Whatever happened,
The principals were obliged to attend its issue.
A few were cajoled into leaving, a few were expelled,
And there were villains enough, but none of them
Slipped away with the swag.

For the prince was fighting Sihanouk, his nephew,
And the Jockey Cap was ranged against his brother
Of whom I remember nothing more
Than an obscure reputation for virtue.
I have been told that the prince is still fighting
Somewhere in the Cardamoms or the Elephant Mountains.
But I doubt that the Jockey Cap would have survived his good connections.
I think the lunches would have done for him–
Either the lunches or the dead soldiers.

Amikor Őexcellenciája Norodom Chantaraingsey herceg
Meghívott ebédre a harctéren,
Fehér öltönyömnek aznap először örülhettem.
Jól éltek, az őrült Norodomok, volt stílusuk.
A brandy és a szóda kosárban érkezett.
Raffiával átkötött jégkockák
Csöpögtek a tisztiszolgák tálkáin.

És emlékszem a vakítófehér abroszra,
Ahogy a PSzH-k az úton szétterültek,
Tálcákon tornyosuló békacombokra,
Vemhes teknősök páncéljában főtt tojásaira,
Mocsári íriszre halmártásban
És virító banánsalátára.

A palackokon Bonaparte Napoleon
Szavatolta a szesz valódiságát.
Az üres üvegekre azt mondták, Halott Katonák,
Vígan szemlélték, ahogy lábuknál sorakoznak.

Minden vendég szolgálatára egy más-rendű állt,
Legyezve szalvétával tartotta távol a legyeket.
Mintha jelmezes tánckar sorai közt ettünk volna -
Csak ezek nem rúgtak.

Balról a herceg ült;
Jobbomon részeg szárnysegédje.
Szomorú-lila arcába úgy ugráltak a békacombok,
Mint halak a kínai fuvola hangjára.
Beszélni akartam a herceggel. Bárcsak
Nyakoncsíptem volna akkor a szárnysegédjét, Saloth Sar fivérét.
Ő volt a klubban a kullancs Örökké
Kapcsolataival hivalkodott: és közben a fejét billegtette
Vagy valami ellenőrizhetetlen idézetet szavalt.
És joggal hivalkodott. Saloth Sar volt, például,
Pol Pot valódi neve. A PSzH-k
Tüzet nyitottak a cukorpálmákra, de nem ütköztek ellenállásba.

Egy naplóbejegyzésben Pol Pot fivérére mint Zsokésapkára utalok.
Pár héttel később „jó hangulatban találom,
De Chantaraingseyt illetően felettébb szkeptikus."
„Legalább jókat lehet enni" - jegyzem meg.
„Hát csak rajta - mondja Zsokésapka -:
A tigris mindig jól eszik,
A szarvas nyers húsát eszi,
És Chantaraingsey a tigris évében született.
Na és megmutatták, hogy mit csinálnak
A kis menekült lányokkal?"

És elmondja, egy napon hogyan fog eligazítani.
Elmondja majd, a herceg hogyan pénzeli a kaszinót,
És a kaszinó hogyan juttatta hatalomba Lon Nolt.
Elmondja.
Elmond mindent nekem.
Csak innom és figyelnem kell.

Akkoriban azt gondoltam, mire a játszmának vége,
A herceg már messze, messze lesz -
Egy kis mészkő palotában a nizzai korzón,
Szerényebb körülmények között, de szükséget nem szenvedve.
Párizsban aligha lesz szüksége magánhadseregre,
Zsokésapka beéri majd kávéházi szóváltásokkal
És matchboxszal a PSzH helyett.

De sosem jöttek be az efféle jóslatok.
Családi háború volt. Akármi történt,
A hatalmasságoknak számolni kellett a következményekkel.
Volt, akit távozásra bírtak, másokat száműztek,
Voltak gonoszak számosan, de egyikük sem
Lépett meg a szajréval.

A herceg az unokaöccse, Szihanuk ellen harcolt,
Zsokésapka pedig a fivére akiről csak annyi
Emléket őrzök, hogy homályos okokból
Erényes hírében állott - ellenségeihez állt.
Megtudtam, hogy a herceg még harcol
Valahol a Kardamomok között vagy az Elefánt-hegységben.
Kétlem azonban, hogy Zsokésapka túlélte jó kapcsolatait.
Azt hiszem, az ebédek is betettek volna neki -
Az ebédek vagy a halott katonák.