Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Glück, Louise: Özvegyek (Widows Magyar nyelven)

Glück, Louise portréja

Vissza a fordító lapjára

Widows (Angol)

My mother's playing cards with my aunt,

Spite and Malice, the family pastime, the game

my grandmother taught all her daughters.

 

Midsummer: too hot to go out.

Today, my aunt's ahead; she's getting the good cards.

My mother's dragging, having trouble with her concentration.

She can't get used to her own bed this summer.

She had no trouble last summer,

getting used to the floor. She learned to sleep there

to be near my father.

He was dying; he got a special bed.

 

My aunt doesn't give an inch, doesn't make

allowance for my mother's weariness.

It's how they were raised: you show respect by fighting.

To let up insults the opponent.

 

Each player has one pile to the left, five cards in the hand.

It's good to stay inside on days like this,

to stay where it's cool.

And this is better than other games, better than solitaire.

 

My grandmother thought ahead; she prepared her daughters.

They have cards; they have each other.

They don't need any more companionship.

 

All afternoon the game goes on but the sun doesn't move.

It just keeps beating down, turning the grass yellow.

That's how it must seem to my mother.

And then, suddenly, something is over.

 

My aunt's been at it longer; maybe that's why she's playing better.

Her cards evaporate: that's what you want, that's the object: in the end,

the one who has nothing wins. 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

Özvegyek (Magyar)

Anyám nagynénémmel kártyázik,

Hatvanhat és Filkó, a családi időtöltés, a játékokat

nagyanyám tanította a lányainak.

 

Nyárközép van, túl nagy a hőség kimenni.

Ma nagynéném nyer, az osztás neki jár.

Anyám elhúzza, nehezen koncentrál ma.

Nem tudja megszokni a saját ágyát ezen a nyáron.

Tavaly nyáron nem volt baja

megszokni a földet. Megtanult aludni

ott, hogy apámhoz közel legyen.

Ő haldoklott: külön ágya volt.

 

Nagynéném nem enged semmit, nem hagy

helyet anyám fáradtságának.

Így voltak nevelve: harcolva adsz tiszteletet,

Ha engedsz megsérted az ellenfeled.

 

Mindenki középről húz s öt lapot használ.

Jó bennmaradni ilyen napokon,

elbújni a melegből a hűsbe.

S ez jobb más játéknál, jobb mint a pasziánsz.

 

Nagyanyám előregondolt: felkészítette a lányait.

Van kártyájuk: vannak egymásnak.

Nem kell nekik más társaság.

 

Egész délután tart a játék csak a nap nem mozdul.

Veri a földet és sárgára égeti a füvet.

Így láthatja szegény anyám.

S egyszerre valaminek vége van.

 

Nagynéném hosszabb ideje csinálja, lehet azért jobb.

Kártyái elfogynak: ezt akarod, ez a cél: akinek

a végén nem marad semmije, az győz.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.fullextra.hu

minimap