Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Greene, Robert: In Praise of His Loving and Best-Beloved Fawnia

Greene, Robert portréja

In Praise of His Loving and Best-Beloved Fawnia (Angol)

Ah, were she pitiful as she is fair,

Or but as mild as she is seeming so,

Then were my hopes greater than my despair,

Then all the world were Heaven, nothing woe.

Ah, were her heart relenting as her hand,

That seems to melt even with the mildest touch.

Then knew I where to seat me in a land.

Under wide heavens, but yet [there is] not such.

So as she shows, she seems the budding rose,

Yet sweeter far than is an earthly flower.

Sovereign of beauty, like the spray she grows ;

Compass'd she is with thorns and canker'd flower,

Yet, were she willing to be pluck'd and worn.

She would be gather'd, though she grew on thorn.

 

Ah, when she sings, all music else be still.

For none must be compared to her note ;

Ne’er breath'd such glee from Philomela's bill.

Nor from the morning-singer's swelling throat.

Ah, when she riseth from her blissful bed,

She comforts all the world as doth the sun,

And at her eight the night's foul vapour's fled ;

When she is set, the gladsome day is done.

O glorious sun, imagine me the west.

Shine in my arms, and set thou in my breast !



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.ebooksread.com

Szerető és mindenek fölött szeretett Fauniájának dicsérete (Magyar)

Ah! volna olyan kegyes, mint amily szép,

vagy oly nyájas, mint amennyire látszik:

akkor kétségek helyett újra bíznék,

akkor a menny volna ez a világ itt.

Ah! volna, mint a keze, szíve oly lágy,

hogy egy kicsiny érintésre megolvad;

akkor tudnám, mit e széles mennyország

alatt nem lelek: lelkem hona, hol vagy.

Nyiladozó rózsaszálhoz hasonlít,

ám édesebb, mint a földi virág;

Legfőbb Szépség! amint a szirma bomlik,

tövis veszi körül s férges virág;

ha akarná, hogy leszedjék s kitűzzék,

letépnék rögvest, védjék noha tüskék.

 

Ah! elnémul a zene, ha dalol,

hangjához mi sem hasonlítható,

ily vígan csalogány csőre se szól,

sem harsány, hajnali sárgarigó;

ah! mikor áldott ágyából kikel,

akár a nap: vigaszt nyújt a világnak,

az éj szenny-gőzeit ő űzi el,

s ha lenyugszik, véget ér a vidám nap;

ó fényes nap! képzelj nyugatnak engem,

ragyogj karomban, s nyugodj el ölemben.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap