Hardy, Thomas: Karácsony körül (Christmastide Magyar nyelven)

The rain-shafts splintered on me
     As despondently I strode;
The twilight gloomed upon me
     And bleared the blank high-road.
Each bush gave forth, when blown on
     By gusts in shower and shower,
A sigh, as it were sown on
     In handfuls by a sower.

A cheerful voice called, nigh me,
     "A merry Christmas, friend!" --
There rose a figure by me,
     Walking with townward trend,
A sodden tramp's, who, breaking
     Into thin song, bore straight
Ahead, direction taking
     Toward the Casuals' gate.

Az eső sávosan dőlt,
Nem voltam túl vidám;
Homályba vont az alkony,
Az út halvány, sivár.
Bokrok buktak előre,
Ha jött egy szélroham,
Mintha magvető szórna
Rájuk egy-egy sóhajt.

Mellettem egy vidám hang
"Boldog Karácsonyt" -- szólt.
Majd mögülem kibukkant,
A tér felé indult;
Egy agyonázott jöttment,
Halk dallamot dúdolt,
S határozottan lépdelt
A városkapuhoz.