Hardy, Thomas: A fa és a hölgy (The Tree And The Lady Magyar nyelven)

       I have done all I could
For that lady I knew! Through the heats I have shaded her,
Drawn to her songsters when summer has jaded her,
      Home from the heath or the wood.
 
      At the mirth-time of May,
When my shadow first lured her, I'd donned my new bravery
Of greenth: 'twas my all. Now I shiver in slavery,
     Icicles grieving me gray.
 
     Plumed to every twig's end
I could tempt her chair under me. Much did I treasure her
During those days she had nothing to pleasure her;
     Mutely she used me as friend.
 
     I'm a skeleton now,
And she's gone, craving warmth. The rime sticks like a skin to me;
Through me Arcturus peers; Nor'lights shoot into me;
     Gone is she, scorning my bough!

       Megtettem hölgyemért
amit csak lehetett. Árnyammal óvtam a nyáron át,
ha dalosaihoz a vadon vagy a pusztaság
       útjairól hazatért.
 
       Május víg idején,
hogy először hívta sátram, harsányzöld ifjúságomat
adtam: minden javam. Most szürkén zárul a fagy
       jégkoszorúja körém.
 
       Lombdíszben ághegyig,
sikerült alámcsábítani székét, őriztem őt,
ha napja folyamán nem lelt egyéb örömöt;
       szíve barátira nyílt.
 
       Itthagyott azután
a házi melegért. Zúzmara-bőrös roncs vagyok;
Arcturus s északi fény ver át; itthagyott,
       megveti tar koronám.