Hardy, Thomas: Utolsó kocsizásod (Your Last Drive Magyar nyelven)
|
Your Last Drive (Angol)Here by the moorway you returned, And saw the borough lights ahead That lit your face - all undiscerned To be in a week the face of the dead, And you told of the charm of that haloed view That never again would beam on you.
And on your left you passed the spot Where eight days later you were to lie, And be spoken of as one who was not; Beholding it with a cursory eye As alien from you, though under its tree You soon would halt everlastingly.
I drove not with you…. Yet had I sat At your side that eve I should not have seen That the countenance I was glancing at Had a last-time look in the flickering sheen, Nor have read the writing upon your face, 'I go hence soon to my resting-place;
'You may miss me then. But I shall not know How many times you visit me there, Or what your thoughts are, or if you go There never at all. And I shall not care. Should you censure me I shall take no heed And even your praises I shall not need.'
True: never you'll know. And you will not mind. But shall I then slight you because of such? Dear ghost, in the past did you ever find Me one whom consequence influenced much? Yet the fact indeed remains the same, You are past love, praise, indifference, blame.
|
Utolsó kocsizásod (Magyar)Jöttél a láp menti uton, falunk fényét nézve, mely épp rád hullt – ki sejthette vajon, hogy egy hét s már halott a kép, hogy mind e világló földi vigasz, arcodra többé nem sugaraz.
Balfelől volt a hely, hova tested nyolcadnap eljutott, hol, mint kinek már nincs hona, úgy idéztek, de te akkor ott, megindultság nélkül nézted a fát, mely néked árnyával majd nyugtot ád.
Nem voltam ott veled... De ha tán oldaladon kocsiztam volna kint, aligha látom az arc sugarán, hogy fénybe többé nem tekint, aligha látom az üzeneted: „Immár végső lakomba megyek...
Hiányzom tán. Vagy mit tudom én, míly gyakran látogatsz el ide, míly gondolatokkal szállsz felém. Nem bánt ha nem jössz el sohase. Ha elfeledsz, se fáj nagyon, dicséretedért se vágyakozom."
Bár tudni, bánni nem fogod, mért felednélek téged ezért? Jó szellemem, oly gondolatok űznek-e engem: „Ki mit ér?" Tény, hogy te túl vagy mindörökös vágyon, hibán, fényen, közönyön.
|