Harrison, Tony: The Earthen Lot

for Alistair Elliot

"From Ispahan to Northumberland, there is no building that does not show the influence of that oppressed and neglected herd of men."

 (William Morris, The Art of the People)

Sand, caravans, and teetering sea-edge graves.

The seaward sides for those of lowly status.

Not only gales gnaw at their names, the waves

Jostle the skulls and bones from their quietus.

The Church is a solid bulwark for their betters

Against the scouring sea-salt that erodes

These chiselled sand stone formal Roman letters

To flowing calligraphic Persian odes,

Singing of sherbert, sex in Samarkand,

With Hafiz at the hammams and harems,

O anywhere but bleak Northumberland

With responsibilities for others dreams!

Not for the Northern bard the tamarinds

Where wine is always cool, and kusi hot-

his line from Omar scrivened by this winds:

Some could articulate, while others not.

Alistair Elliotnak

"lszpahántól Northumberlandig nincs egyetlen épület, amely ne ennek az elnyomott és elhanyagolt embercsoportnak a hatásáról árulkodna."

(William Morris, A nép művészete)

Sivatag, tengerparti temetők.

Közrendűnek sír csak a víz felől jut.

Nevük szélvész súrolja le, örök

nyughelyén hullám hánytorgatja csontjuk.

Uraik vaskos templomfalak óvják

a sós permet kitartó ostromától,

mely kézzel írt, áramló perzsa ódát

csiszol latin betűk vésett sorából,

mely elragad Háfiznak háremébe,

sörbetről szól, szamarkandbeli szexről -

ó, csak sivár Northumberland felé ne,

hol mások álmaira te ügyelsz föl!

Tamarindfát nem lát északi bárd,

se bort behűtve, khusit melegen.

A szél sziszegve átírja Omárt:

"Van aki szólván szól, van, aki nem!"