Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Heaney, Seamus: Villanyfény (Electric Light Magyar nyelven)

Heaney, Seamus portréja
Tótfalusi István portréja

Vissza a fordító lapjára

Electric Light (Angol)

Candle grease congealed, dark-streaked with wick-soot.

Rucked alps from above. The smashed thumbnail

of that ancient mangled thumb was puckered pearl,

 

moonlit quartz, a bleached and littered Cumae.

In the first house where I saw electric light

she sat with her fur-lined felt slippers unzipped,

 

year in, year out, in the same chair, and whispered

in a voice that at its loudest did nothing else

but whisper. We were both desperate

 

the night I was left to stay with her and wept

under the clothes, under the waste of light

left turned on in the bedroom. "What ails you, child,

 

what ails you, for God's sake?" Urgent, sorrowing

ails, far-off and old. Scaresome cavern waters

lapping a boatslip. Her helplessness no help.

 

Lisp and relapse. Eddy of sibylline English.

Splashes between a ship and dock, to which,

animula, I would come alive in time

 

as ferries churned and turned down Belfast Lough

towards the brow-to-glass transport of a morning train,

the very "there-you-are-and-where-are-you?"

 

of poetry itself. Backs of houses

like the back of hers, meat safes and mangles

in the railway-facing yards of fleeting England,

 

an allotment scarecrow among patted rigs,

then a town-edge soccer pitch, the groin of distance,

fields of grain like the Field of the Cloth of Gold,

 

tunnel gauntlet and horizon keep. To Southwark,

too, I came, from tube mouth into sunlight,

Moyola-breath by Thames's "straunge strond."

 

If I stood on the bow-backed chair, I could reach

the light switch. They let me and they watched me,

A touch of the little pip would work the magic.

 

A turn of their wireless knob and light came on

in the dial. They let me and they watched me

as I roamed at will the stations of the world.

 

Then they were gone and Big Ben and the news

were over. The set had been switched off,

all quiet behind the blackout except for

 

knitting needles ticking, wind in the flue.

She sat with her fur-lined felt slippers unzipped,

electric light shone over us, I feared

 

the dirt-tracked flint and fissure of her nail,

so plectrum-hard, glit-glittery, it must still keep

among beads and vertebrae in the Derry ground.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.blueridgejournal.com/poems/sh-elect.htm

Villanyfény (Magyar)

Gyertyaviasz gyurma, kanóc kormával csíkozva…

Az ősöreg, zúzott

Hüvelykujj körme gyűrött gyöngy volt,

 

Karcolt kvarc, szemetes Cumae.

A házban, ahol villanyfényt először láttam,

Nagyi szőrme-szegett nemez mamuszban üldögélt

 

Évről évre, egyazon székben, és suttogott

Oly halkan, hogy ha kiabált, se volt az több

Suttogásnál. Bajos volt neki is, nekem is, amikor

 

Nála maradtam éjszakára. Csak zokogtam

Takaróm alatt, az égve hagyott lámpa

Pazarlott fényén. „Mi szállt meg, gyermek,

 

Mi szállt meg, az Istenért?” Sürgető, sziszegő

Szállt, messzi, régi. Baljós barlangi vizek

Kotyogtak a sólyán. Riadalma riasztott.

 

Pösze, visszaeső. Szibillai angol gomolyog.

Loccsanások hajó és dokk közt, amire én,

Animula, mindig idején felfigyeltem,

 

Ha a révhajó a Belfast-öbölt kavarván

Kilestem a hajnali vonat ablakán,

Ez lévén a „na-tessék-és-te-hol-vagy?”

 

A költészetben. Házak háta,

Mint Nagyié, ólak és fészerek, az elsuhanó

Anglia vasútra néző udvarain,

 

Kiskert, madárijesztő ruhakötelek közt,

Városszéli focipálya, a messzeség mint ágyék,

Búzaföldek mint az Arany Posztó Földje.

 

Elértem Southwarkba is,

Metró-lépcsőről a nap fényire,

Moyola-sóhaj a Temze „furtsa martyán”.

 

Az íves hátú székre állva elértem

A kapcsolót. Hagytak, s figyeltek.

Pöccintés csak, és kész a varázslat.

 

Rádió gombját csavarva kigyúlt

A skála. Hagytak, s figyeltek,

Hogy kószálok a világ adói közt.

 

Aztán vége, a Big Ben és a hírek

Után kikapcsolták a rádiót,

Elsötétítés volt és néma csend, csak

 

Kötőtű csördült, kéményben szél fütyült.

Nagyi szőrme-szegett nemez mamuszban üldögélt,

Villanyfény zuhogott ránk, én félve néztem

 

Körme piszok-jelölte hasítékát,

Kemény volt s csillogó, biztosan megvan ma is

Derry földjében gyöngyök s csigolyák közt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.magyarnaplo.hu/read.php?id=916

minimap