Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Heaney, Seamus: Homokkő talizmán (Sandstone Keepsake Magyar nyelven)

Heaney, Seamus portréja
Mesterházi Mónika portréja

Vissza a fordító lapjára

Sandstone Keepsake (Angol)

It is a kind of chalky russet

solidified gourd, sedimentary

and so reliably dense and bricky

I often clasp it and throw it from hand to hand

 

It was ruddier, with an underwater

hint of contusion, when I lifted it,

wading a shingle beach on Inishowen.

Across the estuary light after light

 

came on silently round the perimeter

of the camp. A stone from Phlegethon,

bloodied on the bed of hell’s hot river?

Evening frost and the salt water

 

made my hand smoke, as if I’d plucked the hear

that damned Guy de Montfort to the boiling flood –

but not really, though I remembered

his victim’s heart in its casket, long venerated.

 

Anyhow, there I was with the wet red stone

in my hand, staring across at the watch-towers

from my free state of image and allusion,

swooped on, then dropped by trained binoculars:

 

a silhouette not worth bothering about,

out for the evening in scarf and waders

and not about to set times wrong or right,

stooping along, one of the venerators.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://wesellstone.com/SlieveBloom

Homokkő talizmán (Magyar)

Olyan meszes-rozsda-szín,

megkövült lopótök, üledékes

és megbízhatóan tömör, téglaszerű:

gyakran szorongatom, két markom közt dobálom.

 

Pirosabb volt, a zúzódás vízalatti

színezetével, amikor az Inishowen

kavicspartján jártomban felemeltem.

A torkolaton át jött fényre fény

 

szép csendben a katonai terület

határán. A Phlégethon köve volna,

a pokol tüzes vizétől véres?

Kezem az esti fagyban, sós-vizesen

 

gőzölgött, mintha az eretnek szívet markolnám,

melyért Guy de Montfort a vérpatakba jutott –

nem, mégsem, bár újra magam előtt láttam

áldozat-szívét, dísztokban – nagy hódolatban.

 

Akárhogy is, ott álltam a nedves piros kővel

kezemben, felbámultam az őrtoronyra

szóképeim, utalásaim szabad államából,

rámközelített és elejtett a gyakorlott távcső:

 

valami figura, nem kell vele törődni,

sálban, csizmában járja kint az estét;

ez nem tolja helyre a kizökkent időket,

csak görnyed – az egyik hódoló lesz.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap