Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Heaney, Seamus: Búzakoszorú (The Harvest Bow Magyar nyelven)

Heaney, Seamus portréja
Mesterházi Mónika portréja

Vissza a fordító lapjára

The Harvest Bow (Angol)

As you plaited the harvest bow

You implicated the mellowed silence in you

In wheat that does not rust

But brightens as it tightens twist by twist

Into a knowable corona,

A throwaway love-knot of straw.

 

Hands that aged round ashplants and cane sticks

And lapped the spurs on a lifetime of game cocks

Harked to their gift and worked with fine intent

Until your fingers moved somnambulant:

I tell and finger it like braille,

Gleaning the unsaid off the palpable,

 

And if I spy into its golden loops

I see us walk between the railway slopes

Into an evening of long grass and midges,

Blue smoke straight up, old beds and ploughs in hedges,

An auction notice on an outhouse wall—

You with a harvest bow in your lapel,

 

Me with the fishing rod, already homesick

For the big lift of these evenings, as your stick

Whacking the tips off weeds and bushes

Beats out of time, and beats, but flushes

Nothing: that original townland

Still tongue-tied in the straw tied by your hand.

 

The end of art is peace

Could be the motto of this frail device

That I have pinned up on our deal dresser-

Like a drawn snare

Slipped lately by the spirit of the corn

Yet burnished by its passage, and still warm.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.ibiblio.org/ipa/poems/heaney

Búzakoszorú (Magyar)

Ahogy a búzakoszorút kötötted,

Belefontad a benned érő csöndet,

Búzád nem fogja rozsda,

De szőkül, ahogy szűkül, szál a szálra,

Fonat lesz, sokat tudó,

Eldobható, szalma szerelem-csomó.

 

Mennyi kéz görbült pálcára, botra,

Tekert sarkantyút harci kakasokra,

Ügyesség vitte, munkában a műgond,

Hogy díszed alvajáró ujjakkal fond:

Mint Braille-írást, értem, ha fogom,

A nem-mondott fénylik a tapinthatón.

 

S ha belesek az arany hurkon át,

Látom magunk: a töltés oldalát,

Ott gázolunk este, nagy fű, muslica,

Kék füst száll, a sövény közt rozoga

Ágy, eke, a bódé falán „árverés" –

A hajtókád búzakoszorús,

 

Nálam pecabot, és már vágyom nagyon

Az esti nagy fogásra, míg te nyakon

Suhintod a dudvát, bokrokat,

De hiába, felvered, s nem riad

A vad: a hajdani határ

Befont szájjal szalmába kötve vár.

 

A mű célja: béke

Lehetne a kicsi tárgy jeligéje,

Ahogy odatűztem a tálalóra:

Kipeckelt csapda,

A nedv elillant belőle nemrég,

De fényét rajtahagyta, és meleg még.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap