Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Hemingway, Ernest: Az orvos és felesége (The doctor and the doctor’s wife Magyar nyelven)

Hemingway, Ernest portréja

Vissza a fordító lapjára

The doctor and the doctor’s wife (Angol)

Dick Boulton came from the Indian camp to cut up logs for Nick's father. He brought his son Eddy, and another Indian named Billy Tabeshaw with him. They came in through the back gate out of the woods, Eddy carrying the long crosscut saw. It flopped over his shoulder and made a musical sound as he walked. Billy Tabeshaw carried two big cant-hooks. Dick had three axes under his arm.

He turned and shut the gate. The others went on ahead of him down to the lake shore where the logs were buried in the sand.

The logs had been lost from the big log booms that were towed down the lake to the mill by the steamer Magic. They had drifted up onto the beach and if nothing were done about them sooner or later the crew of the Magic would come along the shore in a rowboat, spot the logs, drive an iron spike with a ring on it into the end of each one and then tow them out into the lake to make a new boom. But the lumbermen might never come for them because a few logs were not worth the price of a crew to gather them. If no one came for them they would be left to waterlog and rot on the beach.

Nick's father always assumed that this was what would happen, and hired the Indians to come down from the camp and cut the logs up with the cross-cut saw and split them with a wedge to make cord wood and chunks for the open fireplace. Dick Boulton walked around past the cottage down to the lake. There were four big beech logs lying almost buried in the sand. Eddy hung the saw up by one of its handles in the crotch of a tree. Dick put the three axes down on the little dock. Dick was a half-breed and many of the farmers around the lake believed he was really a white man. He was very lazy but a great worker once he was started. He took a plug of tobacco out of his pocket, bit off a chew and spoke in Ojibway to Eddy and Billy Tabeshaw.

They sunk the ends of their cant-hooks into one of the logs and swung against it to loosen it in the sand. They swung their weight against the shafts of the cant-hooks. The log moved in the sand. Dick Boulton turned to Nick's father.

"Well, Doc," he said, "that's a nice lot of timber you've stolen."

"Don't talk that way, Dick," the doctor said. "It's driftwood."

Eddy and Billy Tabeshaw had rocked the log out of the wet sand and rolled it toward the water.

"Put it right in," Dick Boulton shouted.

"What are you doing that for?" asked the doctor.

"Wash it off. Clean off the sand on account of the saw. I want to see who it belongs to," Dick said.

The log was just awash in the lake. Eddy and Billy Tabeshaw leaned on their cant-hooks sweating in the sun. Dick kneeled down in the sand and looked at the mark of the scaler's hammer in the wood at the end of the log.

"It belongs to White and McNally," he said, standing up and brushing off his trousers knees.

The doctor was very uncomfortable.

"You'd better not saw it up then, Dick," he said, shortly.

"Don't get huffy, Doc," said Dick. "Don't get huffy. I don't care who you steal from. It's none of my business."

"If you think the logs are stolen, leave them alone and take your tools back to the camp," the doctor said. His face was red.

"Don't go off at half cock, Doc," Dick said. He spat tobacco juice on the log. It slid off, thinning

in the water. "You know they're stolen as well as I do. It don't make any difference to me."

"All right. If you think the logs are stolen, take your stuff and get out."

"Now, Doc--"

"Take your stuff and get out."

"Listen, Doc."

"If you call me Doc once again, I'll knock your eye teeth down your throat."

"Oh, no, you won't, Doc."

Dick Boulton looked at the doctor. Dick was a big man. He knew how big a man he was. He liked to get into fights. He was happy. Eddy and Billy Tabeshaw leaned on their cant¦hooks and looked at the doctor. The doctor chewed the beard on his lower lip and looked at Dick Boulton. Then he turned away and walked up the hill to the cottage. They could see from his back how angry he was. They all watched him walk up the hill and go inside the cottage.

Dick said something in Ojibway. Eddy laughed but Billy Tabeshaw looked very serious. He did not understand English but he had sweat all the time the row was going on. He was fat with only a few hairs of mustache like a Chinaman. He picked up the two cant-hooks. Dick picked up the axes and Eddy took the saw down from the tree. They started off and walked up past the cottage and out the back gate into the woods. Dick left the gate open. Billy Tabeshaw went back and fastened it. They were gone through the woods.

In the cottage the doctor, sitting on the bed in his room, saw a pile of medical journals on the floor by the bureau. They were still in their wrappers unopened. It irritated him.

"Aren't you going back to work, dear?" asked the doctor's wife from the room where she was lying with the blinds drawn.

"No!"

"Was anything the matter?"

"I had a row with Dick Boulton."

"Oh," said his wife. "I hope you didn't lose your temper, Henry."

"No," said the doctor.

"Remember, that he who ruleth his spirit is greater than he that taketh a city," said his wife. She was a Christian Scientist. Her Bible, her copy of Science and Health and her Quarterly were on a table beside her bed in the darkened room. Her husband did not answer. He was sitting on his bed now, cleaning a shotgun. He pushed the magazine full of the heavy yellow shells and pumped them out again. They were scattered on the bed.

"Henry," his wife called. Then paused a moment. "Henry!"

"Yes," the doctor said.

"You didn't say anything to Boulton to anger him, did you?"

"No," said the doctor.

"What was the trouble about, dear?"

"Nothing much."

"Tell me, Henry. Please don't try and keep anything from me. What was the trouble about?"

"Well, Dick owes me a lot of money for pulling his squaw through pneumonia and I guess he wanted a row so he wouldn't have to take it out in work."

His wife was silent. The doctor wiped his gun carefully with a rag. He pushed the shells back in against the spring of the magazine. He sat with the gun on his knees. He was very fond of it. Then he heard his wife's voice from the darkened room.

"Dear, I don't think, I really don't think that anyone would really do a thing like that."

"No?" the doctor said.

"No. I can't really believe that anyone would do a thing of that sort intentionally."

The doctor stood up and put the shotgun in the corner behind the dresser.

"Are you going out, dear?" his wife said.

"I think I'll go for a walk," the doctor said.

"If you see Nick, dear, will you tell him his mother wants to see him?" his wife said.

The doctor went out on the porch. The screen door slammed behind him. He heard his wife catch her breath when the door slammed.

"Sorry," he said, outside her window with the blinds drawn.

"It's all right, dear," she said.

He walked in the heat out the gate and along the path into the hemlock woods. It was cool in the woods even on such a hot day. He found Nick sitting with his back against a tree, reading.

"Your mother wants you to come and see her," the doctor said.

"I want to go with you," Nick said.

His father looked down at him.

"All right. Come on, then," his father said. "Give me the book, I'll put it in my pocket."

"I know where there's black squirrels, Daddy," Nick said.

"All right," said his father. "Let's go there."



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://jordanm20thcenturylit.weebly.com

Az orvos és felesége (Magyar)

Dick Boukon az indián táborból jött át, hogy fát hasogasson Nick apjának. Magával hozta a fiát, Eddyt s egy Billy Tabeshaw nevű másik indiánt. A hátsó kapun jöttek be az erdőből, Eddy hozta a nagy keresztfűrészt. Hullámzott a vállán, s dallamosan pengett minden lépésnél. Billy Tabeshaw két nagy vonóhorgot hozott. Dicknek három fejsze volt a hóna alatt.

Megfordult és becsukta a kaput. A többiek tovább mentek a tópart felé, ahol a homok betemette rönkök feküdtek.

A rönkök azokról a nagy tutajokról maradtak le, amelyeket a Varázs gőzös vontatott le a tavon a fűrészmalomhoz. Kisodródtak a partra, s ha nem történik semmi, a Varázs legénysége előbb-utóbb végigjárja ladikon a partot, megkeresni a rönköket, karikás vaskapcsot ver mindegyik végükbe, s azután kivontatja a tóra, hogy új tutajt csináljon. De lehet, hogy a favágók sose jönnek értük, mert néhány rönköt összeszedni nem érdemes a legénységnek. Ha senki sem jön értük, ott maradnak hordalékfának, és csak korhadnak a parton.

Nick apja mindig úgy tudta, hogy a rönkök ott korhadnak el végül, és megalkudott az indiánokkal, hogy jöjjenek át a táborból, darabolják fel a rönköket a keresztfűrésszel, és hasítsák szét ékkel a nyitott tűzhelyhez való ölfává és hasábfává. Dick Boulton leballagott a házikó mellett a partra. Négy nagy, partra vetett rönk feküdt ott, csaknem teljesen homokba temetve. Eddy egyik markolatánál fogva felakasztotta a fűrészt egy fa ágvillájába. Dick letette a három fejszét a kis kikötőpalincsra. Dick félvér volt, és a tóparti farmerek közül sokan azt tartották, hogy valójában fehér ember. Nagyon lusta volt, de ha egyszer nekilendült, égett kezében a munka. Préselt dohányt vett ki a zsebéből, leharapott egy pofám valót, és ozsibvé nyelven odaszólt Eddynek és Billy Tabeshawnak.

Azok belevágták vonóhorguk végét az egyik rönkbe, s nekifeszültek, hogy kilazítsák a homokból. A horog nyelének nekifeszítetiték egész súlyukat. A rönk megmozdult a homokban. Dick Boulton Nick apjához fordult.

–  Na, doki – mondta –, jó csomó fát szajrézott össze.

–  Ne beszélj így, Dick – mondta az orvos. – Hordalékfa.

Eddy és Billy Tabeshaw kibillegették a rönköt a nedves homokból, és a víz felé hengergették.

–  Csak lökjétek bele – kiáltotta Dick Boulton.

–  Mire való ez? – kérdezte az orvos.

–  Lemossuk. Letisztítjuk a homokot a fűrész miatt. Szeretném tudni, kié – mondta Dick.

A rönk a vízen úszott. Eddy és Billy Tabeshaw a vonóhorgára támaszkodott és izzadt a napsütésben. Dick letérdelt a homokba, és megnézte a jelölő kalapács jegyét a rönk végében.

–  White és Mac Nallyé – mondta, felállt s leporolta nadrágja térdét.

Az orvos kényelmetlenül érezte magát.

–  Akkor ne fürészeljétek el, Dick – mondta kurtán.

–  Ne húzza fel az orrát, doki – mondta Dick. – Ne húzza fel az orrát. Engem nem érdekel, hogy maga kitől lop. Nem az én dolgom.

–  Ha azt gondolod, hogy loptam a rönköket, akkor hagyjátok békében, vigyétek vissza a szerszámokat a táborba – mondta az orvos. Arca vörös volt.

–  Nem kell mindjárt tüzet fogni, doki – mondta Dick. Bagólét köpött a rönkre. A lé lecsúszott és szétoldódott a vízben. – Maga éppoly jól tudja, hogy lopott fa, mint én. De nekem édesmindegy.

–  Rendben van. Ha azt hiszed, hogy loptam a rönköket, szedd a cuccod és indulj.

–  Nézze, doki...

–  Szedd a cuccod és indulj.

–  Ide figyeljen, doki...

–  Ha még egyszer dokinak szólítasz, leverem a szemfogadat a torkodon.

–  Dehogy veri, doki.

Dick Boulton nézte az orvost. Dick hatalmas ember volt. Ő maga is tudta, milyen hatalmas. Szeretett verekedni. Most boldog volt. Eddy és Billy Tabeshaw a vonóhorogra támaszkodott, és az orvost nézte. A doktor a szakállát harapdáka az alsó ajkán, és Dick Boukonra nézett. Azután megfordult, és felment a dombon a házikóhoz. Még a hátán is meglátszott, milyen dühös. Mindnyájan figyelték, míg felment a dombon, és belépett a házikóba.

Dick mondott valamit ozsibvéül. Eddy elnevette magát, de Billy Tabeshaw nagyon komolynak látszott. Nem értett angolul, de a veszekedés alatt végig izzadt. Kövér volt, ritka bajszú, mint egy kínai. Felvette a két vonóhorgot. Dick felszedte a fejszéket, Eddy leemelte a fűrészt a fáról. Elindultak, felmentek a házikó mellett, és kiballagtak a hátsó kapun az erdőbe. Dick nyitva hagyta a kaput. Billy Tabeshaw visszament és becsukta. Eltűntek az erdőben.

A házikóban az orvos a szobájában ült az ágyon, s egy halom orvosi lapot nézett az íróasztal mellett a földön. Még borítékjukban voltak, felbontatlanul. Ez bosszantotta.

–  Nem mégy vissza dolgozni, drágám? – kérdezte a felesége a másik szobából, ahol lehúzott zsaluk mellett feküdt.

–  Nem!

–  Valami baj történt?

–  Összevesztem Dick Boultonnal.

–  Ó – mondta a felesége. – Remélem, nem jöttél ki a sodrodból, Henry.

–  Nem – mondta az orvos.

–  Ne feledd el, hogy az, ki ura önlelkének, nagyobb, mint aki beveszen egy várost – mondta a felesége. A keresztény tudomány hívei közé tartozott. A biblia, a Tudomány és Egészség és a Szemle ott feküdt ágya mellett az asztalon a lesötétített szobában.

Férje nem felelt. Az ágyán ült, vadászpuskát tisztított. Telenyomta a tárat nehéz sárga töltényekkel, s újból kidobatta őket. Szétszóródtak az ágyon.

–  Henry! – mondta a felesége. Aztán várt egy pillanatig. – Henry.

–  Tessék – mondta az orvos.

–  Nem mondtál semmit Boultonnak, amivel feldühítetted, ugye?

–  Nem – mondta az orvos.

–  Min vesztetek össze, drágám?

–  Valami apróságon.

–  Mondd meg, Henry. Kértek, ne próbálj eltitkolni előttem semmit. Min vesztetek össze?

– Hát Dick tartozik nekem egy csomó pénzzel, amiért a feleségét kihúztam a tüdőgyulladásból, s azt hiszem, azért akart veszekedni, hogy ne kelljen ledolgoznia.

Felesége hallgatott. Az orvos gondosan végigtörölte puskáját egy ronggyal. Megint lenyomta a töltényeket a tár rugójához. Puskával a térdén ült. Nagyon szerette a puskáját. Azután felesége hangját hallotta az elsötétített szobából.

–  Drágám, én nem hiszem, igazán nem hiszem, hogy bárki is megtenne ilyesmit.

–  Nem? – kérdezte az orvos.

–  Nem. Nem hiszem, hogy bárki is szándékosan ilyesmit csinálna.

Az orvos felállt, s a sarokba támasztotta a puskát, az öltözőasztalka mögé.

–  Kimégy, drágám? – kérdezte a felesége.

–  Azt hiszem, sétálok egyet – mondta az orvos.

–  Drágám, ha Nickkel találkozol, mondd meg neki, légy szíves, hogy az anyja látni szeretné! – mondta az asszony.

Az orvos kiment a tornácra. A szúnyoghálós ajtó becsapódott mögötte. Hallotta, hogy felesége levegő után kap, mikor az ajtó becsapódott.

–  Bocsáss meg – mondta kívül, a lehúzott zsalus ablaknál.

–  Semmi baj, drágám – mondta az asszony.

Az orvos kiballagott a hőségben a kapun s végig az ösvényen a lucfenyőerdőbe. Az erdőben még ilyen forró napon is hűvös volt. Nicket ott találta, ülve, hátát egy fának támasztotta s olvasott.

–  Anyád szeretné, ha bemennél hozzá – mondta az orvos.

–  Szeretnék veled menni – mondta Nick.

Apja lenézett rá.

–  Rendben van. Akkor gyere – mondta. – Add ide a könyvet, beteszem a zsebembe.

–  Tudok egy helyet, ahol fekete mókusok vannak, papa – mondta Nick.

–  Rendben van – feleke az apja –, menjünk oda.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.vidammancsok.hu

minimap