Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Henryson, Robert: Robin and Makyne

Henryson, Robert portréja

Robin and Makyne (Angol)

Robin sat on gude green hill, 

  Kepand a flock of fe:          

Mirry Makyne said him till    

  'Robin, thou rew on me:      

I haif thee luvit, loud and still,

  Thir yeiris twa or thre;         

My dule in dern bot gif thou dill,       

  Doutless but dreid I de.'       

 

Robin answerit 'By the Rude 

  Na thing of luve I knaw,

But keipis my scheip undir yon wud:

  Lo, quhair they raik on raw.

Quhat has marrit thee in thy mude,    

  Makyne, to me thou shaw;   

Or quhat is luve, or to be lude?

  Fain wad I leir that law.'       

 

'At luvis lair gif thou will leir 

  Tak thair ane A B C;

Be heynd, courtass, and fair of feir,  

  Wyse, hardy, and free:

So that no danger do thee deir           

  Quhat dule in dern thou dre;

Preiss thee with pain at all poweir      

  Be patient and previe.'         

 

Robin answerit hir agane,

  'I wat nocht quhat is lufe;    

But I haif mervel in certaine  

  Quhat makis thee this wanrufe:       

The weddir is fair, and I am fain;      

  My scheip gois haill aboif;

And we wald prey us in this plane,    

  They wald us baith reproif.' 

 

'Robin, tak tent unto my tale, 

  And wirk all as I reid,          

And thou sall haif my heart all haill,

  Eik and my maiden-heid:     

Sen God sendis bute for baill,

  And for murnyng remeid,    

In dern with thee bot gif I daill          

  Dowtles I am bot deid.'

 

'Makyne, to-morn this ilka tyde         

  And ye will meit me heir,    

Peraventure my scheip may gang besyde,     

  Quhyle we haif liggit full neir;         

But mawgre haif I, and I byde,

  Fra they begin to steir;         

Quhat lyis on heart I will nocht hyd; 

  Makyn, then mak gude cheir.'         

 

'Robin, thou reivis me roiff and rest; 

  I luve bot thee allane.'

'Makyne, adieu! the sone gois west,  

  The day is neir-hand gane.'  

'Robin, in dule I am so drest  

  That luve will be my bane.'  

'Ga luve, Makyne, quhair-evir thow list,

  For lemman I luve nane.'     

 

'Robin, I stand in sic a styll,   

  I sicht and that full sair.'      

'Makyne, I haif been here this quhyle;          

  At hame God gif I wair.'

'My huny, Robin, talk ane quhyll,     

  Gif thow will do na mair.'    

'Makyn, sum uthir man begyle,         

  For hamewart I will fair.'     

 

Robin on his wayis went

  As light as leif of tre;           

Makyne murnit in hir intent,  

  And trowd him nevir to se.  

Robin brayd attour the bent:  

  Then Makyne cryit on hie,

'Now may thow sing, for I am schent!           

  Quhat alis lufe at me?'         

 

Makyne went hame withowttin fail,  

  Full wery eftir cowth weip;  

Then Robin in a ful fair daill

  Assemblit all his scheip.      

Be that sum part of Makynis aill        

  Out-throw his hairt cowd creip;       

He fallowit hir fast thair till assaill,    

  And till her tuke gude keip.

 

'Abyd, abyd, thow fair Makyne,        

  A word for ony thing;          

For all my luve, it sall be thyne,        

  Withowttin departing.          

All haill thy hairt for till haif myne

  Is all my cuvating;    

My scheip to-morn, quhyle houris nyne,       

  Will neid of no keping.'       

 

'Robin, thow hes hard soung and say,           

  In gestis and storeis auld,

The man that will nocht quhen he may         

  Sall haif nocht quhen he wald.        

I pray to Jesu every day,        

  Mot eik thair cairis cauld     

That first preissis with thee to play

  Be firth, forrest, or fauld.'    

 

'Makyne, the nicht is soft and dry,    

  The weddir is warme and fair,         

And the grene woid rycht neir us by  

  To walk attour all quhair:

Thair ma na janglour us espy,

  That is to lufe contrair;        

Thairin, Makyne, baith ye and I,       

  Unsene we ma repair.'         

 

'Robin, that warld is all away,

  And quyt brocht till ane end:           

And nevir agane thereto, perfay,       

  Sall it be as thow wend;       

For of my pane thow maid it play;    

  And all in vane I spend:

As thow hes done, sa sall I say,         

  "Murne on, I think to mend."'          

 

'Makyne, the howp of all my heill,    

  My hairt on thee is sett;        

And evirmair to thee be leill

  Quhill I may leif but lett;     

Never to faill as utheris feill, 

  Quhat grace that evir I gett.' 

'Robin, with thee I will nocht deill;    

  Adieu! for thus we mett.'

 

Makyne went hame blyth anneuche  

  Attour the holttis hair;          

Robin murnit, and Makyne leuche;   

  Scho sang, he sichit sair:      

And so left him baith wo and wreuch,

  In dolour and in cair,           

Kepand his hird under a huche          

  Amangis the holttis hair.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.bartleby.com

Robin és Makin (Magyar)

Robin zöld dombon üldögélt,

körötte nyáj pihent;

a bájos Makin így beszélt:

„Robin, mondj hát igent!

Szeretlek évek óta már,

ha megmondtam, ha nem;

sebem ha írra nem talál,

megöl a szerelem."

 

Robin felelt: „Én nem tudom,

mi az a szerelem;

erdőn-mezőn pásztorkodom,

nyájam legeltetem.

Mi benned ez a sérelem,

Makin, add hát elő,

hadd tudjam meg, mi fán terem

szerelem s szerető."

 

„E tudomány, ha érdekel,

íme az ábécé:

légy finom, bátor, jólnevelt,

s nagylelkűn hölgyedé.

Ha szabódik, ne őt okold,

fájjon titkon szived;

még kitartóbban ostromold –

ha tűrsz, úgy lesz tied."

 

Robin felelt: „A szerelem

nem tudom, mi lehet,

csak ámuldozva figyelem,

mi szítja tüzedet.

A nap ragyog, a szél vidít,

köröttem a juhok;

ha játszanánk e réten itt,

megszólnának, tudod."

 

„Robin, hallgasd intésemet,

fogadd tanácsomat,

így egész szívem elnyered

és leányságomat.

Az Úr minden bűnt megbocsát,

a rosszért jót igér;

ha nem leszek titkon babád,

az élet mit sem ér."

 

„Makin, ha holnap e helyen

majd egymásra lelünk,

lehet, hogy nyájam csendesen

legel, míg ölelünk;

de nyugodt nem maradhatok,

ha szétszéled a nyáj –

ez nyomja szívem, nem titok.

Makin, ne búsuljál."

 

„Robin, ne vidd el álmomat,

a szívem érted ég."

„Makin, eljött az alkonyat,

jó éjt, áldjon az ég."

„Robin, úgy fojtogat a kín,

ez lesz a végzetem."

„Szeress, akit akarsz, Makin,

nekem nincs kedvesem."

 

„Robin, a szívem úgy sajog,

hozzád sóhajtozom.”

„Makin, jó régen itt vagyok,

vár rám az otthonom."

„Szivem Robin, csak egy kicsit

beszélgess még velem!"

„Makin, csábíts más valakit,

én búcsúmat veszem."

 

Robin a hegy felé indult,

mint szellő, könnyedén;

Makin szívére gyász borult:

„Nem látom soha én!"

Robin eltűnt a dombokon,

ekkor fölsírt a lány:

„Most énekelhetsz, gyilkosom!

Mért engem sújt a vágy?..."

 

A szegény Makin hazatért,

zokogott, szíve fájt;

Robin egy dús, mély völgybe ért,

begyűjtvén mind a nyájt.

Ekkor fölfogta már szive

a Makin bánatát:

utána indult izibe,

sóvárgás járta át.

 

„Várj, várj, Makin, te angyali,

feszít a szó belül,

jöttem szerelmet vallani:

te kellesz egyedül.

Ha egész szíved bírhatom,

boldog akkor leszek;

a birkákat holnap hagyom:

maguk legeljenek!"

 

„Robin, mit mond a régi dal?

Hogy szól a vén mese?

»Ki, mikor kaphat, nem akar –

nem kap az később se.«

Sújtsa az Isten bánata

­– ezért könyörgök én –

mindazt, ki véled játszana

széles e földtekén.”

 

„Makin, az éj derűs, meleg,

lágy szellő hívogat;

halkan susog a rengeteg,

sétálhatnánk sokat.

Ránk ott kiváncsi nem talál,

ott nem lát rontó szem:

Édes Makin, a sűrű vár,

ott elbújhatsz velem."

 

„Robin, az a kor véget ért,

elmúlt az az idő,

és remélem, az Istenért,

hogy vissza sose jő.

Mert gyászom játék volt neked,

s kacagtad kínjaim,

ahogy te tettél, úgy teszek:

szenvedj most te, Robin."

 

„Makin, csak te csitithatod

a szívem vágyait,

örök hűséget fogadok,

míg élnem adatik.

Nem csallak meg, mint más teszi,

csábítson bármi báj."

„Robin, nem tudlak szeretni,

ég áldjon, bárhogy fáj."

 

Makin vidáman hazament

a sűrű fák alatt,

Robin sírt, Makin nevetett -

s a legény ott maradt.

Gyötrődött, elkeseredett,

szíve majd' megszakadt,

míg birkákat terelgetett

a zúgó fák alatt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap