Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Hodgins, Philip: A Halál, aki (Death Who Magyar nyelven)

Hodgins, Philip portréja
Turczi István portréja

Vissza a fordító lapjára

Death Who (Angol)

The conversation with cancer
begins equitably enough.
You and he are summing each other up,
trading ripostes and bons mots
before the soup.
Everything seems ordinary.
There is interest and boredom,
and you've been drinking all afternoon,
which could mean that you're depressed
or that you're in good form.
You get each other's measure
and the conversation settles,
subjects divide and increase like cells.
Gradually you realize
that him the background Mozart
an the emotions are involved,
and that you're no longer saying as
Put it down to strength of intent
He's getting aggressive
and you're getting tired. Someone
says he's a conversational bully
but you're fascinated.
He tells you things about yourself,
forgotten things and those not yet found out,
pieces from childhood and the unhealing wound.
Its all there.
Forgetting food, you drink (Too much
red wine will encourage nightmares
but that's not a problem now.) - You marvel.
Isn't he tireless!
A raconteur like something out of Proust.
He blows cigar smoke into your face
and makes a little joke.
Its actually too much.
You're tired and the more you tire
the more the words are everywhere.
You go and recline on the couch,
but he won't shut up. He follows you there
and makes the cushions uncomfortable for you.
It's so unjust.
Your host is in the kitchen,
all the guests have gone
and cancer's got you like conviction
and he's kneeling on your chest,
glaring over you,
pushes a cushion into your face,
talking quietly and automatically,
the words not clear.
He's got you and he's really pushing,
pushing you to death.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetrylibrary.edu.au

A Halál, aki (Magyar)

A beszélgetés a rákkal
elég igazságosan kezdődik.
Felméritek egymás erejét, te meg ő,
finom pengeváltás és dicsérő szavak,
még a leszámolás előtt.
Úgy tűnik, minden rendben.
Van érdeklődés és unalom,
te egész délután iszol,
amitől lehangolt leszel,
vagy éppen feldobott.
Megismeritek egymás gyengéit,
kialakul a párbeszéd,
a témák osztódnak és szaporodnak, mint a sejtek.
Fokozatosan megérted, hogy az érzelmek
körülfonnak, akár Mozart zenéje a háttérből,
és hogy többé már nincs mit mondanod.
Minden a szándék hevességére fogható.
Ő egyre agresszívebb,
te egyre fáradtabb leszel. Valaki
azt mondja, ő egy szellemi zsarnok,
de te azért élvezed.
Titkokat árul el rólad,
már elfeledett és még ki sem talált
dolgokat, emlékeket gyermekkorodból,
és sohasem gyógyuló sebedről.
És mindig ráhibáz.
Félrelököd az ételt, csak iszol,
(a túl sok vörösbor bátorítja vízióid,
de ez most nem számít) és csodálkozol.
Hiszen ez fáradhatatlan!
Mint egy mesemondó, Proust modorában.
Szivarfüstöt fúj az arcodba,
és apró tréfákat űz veled.
Ez már sok egy kicsit.
Fáradt vagy, és minél jobban bágyadsz,
annál több a szó körülötted.
Lepihensz a díványra,
de ő csak nem hagyja abba. Utánad megy,
ettől a párnák is kényelmetlenné válnak.
Ez olyan igazságtalan.
Vendéglátód a konyhában,
a vendégek mind hazamentek,
de a rák fogva tart, mint egy ítélet,
majd a mellkasodra térdel,
hosszasan végigmér,
és párnát nyom a képedbe,
közben halkan beszél hozzád, automatikusan,
nem érted tisztán, hogy mit.
A markában vagy, keményen tart,
így taszít a halál felé.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. I.

minimap