Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Hopkins, Ellice: Élet a halálban (Life in death Magyar nyelven)

Hopkins, Ellice portréja

Life in death (Angol)

I heard him in the autumn winds,

I felt him in the cadent star,

And in the shattered wave,

That still in death a rapture finds,

I caught him image faint and far;

And musing in the twilight on the grave,

I heard his footsteps stealing by,

Where the long churchyard grasses sigh.

 

But never might I see his face,

Though everywhere I found Death's hand,

And his large language all things living spake;

And ever heavy with the grace

Of bygone things through all the land

The song of birds or distant church-bell brake.

'I will arise and seek his face,’

I said, 'ere wrapped in his embrace.’

 

'For Death is king of life,’ I cried,

'Beauty is but his pomp and state;

His kiss is on the apple's crimson cheek,

And with the grape his feet are dyed,

Treading at noon the purple vat;

And flowers, more radiant hued, more quickly seek

His face, betraying, in disguise

Their young blooms are but autumn dyes.’

 

Then I arose ere dawn, and found

A faded lily. 'Lo, ’tis He!

I will surprise him in his golden bed,

Where, muffled close from light and sound,

He sleeps the day up.’ Noiselessly

I drew the faded curtains from his head,

And, peeping, found, not Death below,

But fairy life set all arrow.

 

A chrysalis next I chanced upon:

'Death in this dusty shroud has dwelt!’

But stooping saw a winged Thing, sun- kist,

Crusted with jewels Life had won

From Death’s dim dust; and as I knelt

Some passion shook the jewels into mist,

Some ecstasy of coming flight,

And lo, he passed in morning light.

 

And as I paced, still questioning,

Behold, a dead bird at my feet;

The faded violets of his filmy eyes,

And tender loosened throat, to sing

No more to us his nocturns sweet,

Told me that death at lenght before me lies.

But gazing, quick I turned in fear,

Not Death, but teeming Life was there.

 

Then haply Death keeps house within?

And with the scapel of keen thought

I traced the chemic travail of the brain,

The throb and pulse of Life’s machine,

And mystic force with with force still caught

In the embrace that maketh one of twain;

And all the beatings, swift and slow,

Of Life’s vibration to and fro.

 

And still I found the downward swing,

Decay, but ere I cried 'Lo, here!’

The upward stroke rang out glad life and breath;

And still dead winters changed with spring,

And graves the new birth’s cradle were;

And still I grasped the flying skirts of Death,

And still he turned, and beaming fair,

The radiant face of Life was there!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Élet a halálban (Magyar)

Szavával szólt az őszi szél,

idézték hullócsillagok,

törött tükrű hullám hordozta lenn,

amely boldog, bár halni tér,

ködös, távol képnek hatott.

Hanton merengtem holdas éjjelen,

s a temetőn általszökött

kövér, sóhajtó fű között.

 

De a Halál arcát sosem

láttam, csak ismertem kezét,

a nyelvén szólt, mi élő mindenütt,

s tűnt szépségekkel terhesen

a tágas földön szerteszét

madárdal és harangszó csöndbe tűnt.

„Meg kell látnom – mondtam tehát –

arcát, míg karja nem fon át."

 

„Élet királya ő, kinek

minden szép szolgál, rangot ad,

almák pirosló arcán csókja ég,

lábát szőlővér festi meg,

tapos bíborszín kádakat,

s a virág hozzá tér, annál elébb,

minél égőbb: új szirma csak

álöltöny, őszi árnyalat."

 

Hajnalban leltem egy halott

liliomot. „Ő lesz ez itt!

Arany párnáján szépen meglesem,

hol átalussza a napot,

fény, hang hozzá be nem szökik."

S a hervadt függönyt széjjelhúzva benn

találtam a Halál helyett

szép sorban sok kis életet.

 

Elémkerült egy lepkebáb.

„E szemfödél takarja Őt!"

S nem a Halál, lám, szárnyas lény piheg,

visel magán gyémántruhát,

amelyet Élet ujja szőtt!

Titokzatos vágy reszkettette meg,

mámor, mely szárnyra kelni küld,

s reggel fényében elrepült.

 

S amint tűnődve ballagok:

lábamnál egy halott madár.

A hártyás szem, kék fénnyel megtörő,

s az ernyedten megnyílt torok,

mely nem fog esti dalba már,

arról vallott megint: itt fekszik Ő.

De elfogott a döbbenet,

látván ott nyüzsgő Életet.

 

Bennünk a Halál háza hát?...

S kutatta sóvár értelem

vegyi vajúdását az agynak és

az életgép dobritmusát,

amelyben együtt van jelen

titkos s ismert erő mint egy-egész,

néztem, mi vibrált, lüktetett:

a szüntelen-más Életet.

 

S már-már így szóltam: „Ím, ez az!",

elaggást, múlást látva, de

Élet lélegzett, zengett föl nyomán,

halott telekből lett tavasz,

s a sir lett Élet bölcseje.

Kapkodtam elszökő halál után:

megfordult, küldött egy mosolyt,

s tündöklő élet-arca volt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap