Hughes, Ted: Bowled over

By kiss of death, bullet on brow,
No more life can overpower
That first infatuation, world cannot
Ever be harder or clearer or come
Closer than when it arrived there

Spinning its patched fields, churches
Trees where nightingales sang in broad daylight
And the vast flaring blue skirts of seas –
Then sudden insubordination
Of boredom and sleep

When the eyes could not find their keys
Or the neck remember what mother whispered
Or the body stand to its word.

Desertion in the face of a bullet!

Burial without honors.

A halál csókjától, homlokba-golyótól,
Az élet többé nem gyűrheti le
Azt az első vad lángot, a világ nem
Lehet keményebb, tisztább, nem jöhet
Közelebb, mint mikor az odaért,

Fonva föld-sávjait, templomait,
Fáit, hol csalogány szólt nappal,
S szikrázó nagy, kék tengerpartokat –
Majd unalom s álom hírtelen
Engedetlensége,

Mikor kulcsát a szem nem leli,
Vagy a nyak nem emlékszik az anyaszóra,
Vagy szavának nem állhat a test.

Elhagyatva szemben egy golyóval!

Temetés pompa nélkül.