Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hughes, Ted: Élet a halál után (Life after Death Magyar nyelven)

Hughes, Ted portréja

Life after Death (Angol)

What can I tell you that you do not know

Of the life after death?

 

Your son's eyes, which had unsettled us

With your Slavic Asiatic

Epicanthic fold, but would become

So perfectly your eyes,

Became wet jewels,

The hardest substance of the purest pain

As I fed him in his high white chair.

Great hands of grief were wringing and wringing

His wet cloth of face. They wrung out his tears.

But his mouth betrayed you - it accepted

The spoon in my disembodied hand

That reached through from the life that had survived you.

 

Day by day his sister grew

Paler with the wound

She could not see or touch or feel, as I dressed it

Each day with her blue Breton jacket.

 

By night I lay awake in my body

The Hanged Man

My neck-nerve uprooted and the tendon

Which fastened the base of my skull

To my left shoulder

Torn from its shoulder-root and cramped into knots -

I fancied the pain could be explained

If I were hanging in the spirit

From a hook under my neck-muscle.

 

Dropped from life

We three made a deep silence

In our separate cots.

 

We were comforted by wolves.

Under that February moon and the moon of March

The Zoo had come close.

And in spite of the city

Wolves consoled us. Two or three times each night

For minutes on end

They sang. They had found where we lay.

And the dingos, and the Brazilian-maned wolves -

All lifted their voices together

With the grey Northern pack.

 

The wolves lifted us in their long voices.

They wound us and enmeshed us

In their wailing for you, their mourning for us,

They wove us into their voices. We lay in your death,

In the fallen snow, under falling snow,

 

As my body sank into the folk-tale

Where the wolves are singing in the forest

For two babes, who have turned, in their sleep

Into orphans

Beside the corpse of their mother.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://selenak.dreamwidth.org

Élet a halál után (Magyar)

Mit mondhatnék, amit nem tudsz még

Az életről a halál után?

 

Meghökkentett minket a fiad szeme

Szlávos vagy ázsiai

Mongolredőivel, később a te szemed

Tökéletes mása lett, két

Nedves drágakő,

Színtiszta fájdalom megkövült lényege,

Az etetőszékben ült, én etettem.

Nagy bánatkezek facsarták

Arcának nedves foltját. Facsarták a könnyét.

A szája árult csak el - elfogadta

A kanalat testetlen kezemtől,

Mely a halálod utáni életből nyúlt feléje.

 

Nővérét napról napra

Sápasztotta a seb,

Amit nem láthatott, érinthetett, érzett,

Mert kék kabátját ráadtam naponta.

 

Éjjel a testemben ébren feküdt

Az Akasztott Ember,

Nyaki idegszála feltépve, az ín,

Mely koponyámat

A bal vállamhoz kötötte,

Csomókba gyűrve, vállamból kiszakadt -

Talán megmagyarázható lenne a fájdalom,

Ha a lélekben lógnék,

A nyaki izom alatti kampón.

 

Élettől odadobva

Mélyítettük a csöndet,

Mindenki külön ágyban.

 

Farkasüvöltés csitított

Februári, márciusi hold alatt,

Hozzánk költözött a cirkusz.

A város nem tehette,

A farkas megvigasztalt. Minden

Éjjel hosszú percekig

Énekelt a kórus. Tudták, hol alszunk.

Dingó, brazil sörényes,

Északi szürke farkas

Együtt emelte a hangját.

 

A farkasok dala szárnyalt,

Beburkolt és körülfont,

Üvöltöttek utánad, gyászoltak miattunk,

A hangjaikba fontak. Halálodban

Feküdtünk, hulló hóban, hó alatt.

 

Testem a mesébe süppedt:

Farkasok szóltak az erdőn,

A két kisgyerek álmában

Elárvult,

Mellettük anyjuk holtan.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.inaplo.hu

minimap