Hughes, Ted: The Green Wolf

My neighbour moves less and less, attempts less.
If his right hand still moves, it is a farewell
Already days posthumous.

But the left hand seems to freeze,
And the left leg with its crude plumbing;
And the left half jaw and left eyelid and the words all the huge cries

Frozen in his brain his tongue cannot unfreeze –
While somewhere through a dark heaven
The dark bloodclot moves in.

I watch it approaching but I cannot fear it.
The punctual evening star,
Worse, the warm hawthorn blossoms, their foam,

Their palls of deathly perfume,
Worst of all the beanflower
Badged with jet like the ear of the tiger

Unmake and remake me. That star
And that flower and that flower
And living mouth and living mouth all

One smouldering annihilation
Of old brains, old bowels, old bodies
In the scarves of dew, the wet hair of nightfall.

A szomszéd lakó egyre ritkábban mozdul meg, egyre ritkábban tesz rá kísérletet.
Jobb kezét ha fölemeli, az csak búcsúintés,
Búcsú a halál utáni napoktól.

Mert a bal kéz már megfagyott,
És a bal láb az ólomnehezékével,
És az állkapocs bal fele és a bal szemhéj és a szavak, a nagy jajkiáltások mind,

És agyába belefagyott nyelve már nem tud felolvadni -
És a végtelenből a sötét mennybolton át
Egy sötét vérrög érkezik.

Látod, amint közeledik, de nem félsz tőle.
A parányi esthajnalcsillag sokkal félelmetesebb,
És a galagonyavirágok fehér izzása, tajtékzása,

Halálos illatból szőtt fátyla
Sokkal félelmetesebb, mint az összes babvirág együtt,
Pedig azok fekete csíkosak, akár a tigrisek fülei.

Megsemmisít és újraalkot téged. Az a csillag
És az a virág és az a virág
És eleven száj és eleven száj mindegyik.

Elparázslanak lassan
Az öreg agyak és az öreg belek és az öreg testek
A harmat-nyaksálas, vizes hajú alkonyat trónja előtt.