Jó reggelt. A lovak felnyergelve. Az ösvény
tulvisz majd az utolsó alpesi fenyőn is,
könnyű nőkhöz, amilyenek csak a hózónában
élnek. Tőlük még a kaliforniai aranypisztráng
is fölhevül a hegyi patakokban.
A virágok oly színekben nyílnak ott fönt, hogy
a tudósok újraoszthatják a spektrumot, a száraz
légtől kisárgult farkasok pedig úgy énekelnek
hajnalonta, mint az angyalok kórusa. Kérdeztél?
A vidéket aranyásók fedezték fel, a nagy hírt
csillagtutajon úsztatták le az alföldre.
Elég egy hét azon a száraz, nyugodt levegőn,
elbódul a fejed. Lányok úsznak, ringanak az égen
muzsikára, régi álmaid. Tust húz
a zenekar, valahányszor hozzád súrlódik egyikük.
Ifjan szeretted e melódiákat. Öregebben
az idő furcsa szüneteit szereted majd, amikor ágyékodban
feldalolnak az emlékek, és a lányok párosával
térnek vissza, macskaként marakodnak szerelmedért
a lenti völgyek felhőin. Föntebb lebegsz majd
dalnál s bűvös nyílnál, és lavinán vágtatsz
vissza a hervasztó megszokásba.
Beugrottál, mert gyáva vagy.
Semmi sem más itt. Az alpesi fenyő már
szinte mind kipusztult vak haladásunk nyomán.
A többi - lódítottam, mint a gyerek. Gyáva vagyok én is.
Az aranyásók nem hírt hagytak hátra, hanem
könnyeket. Könnyek rajzolták ki az utat. Kezük
tétován nyugat felé mutatott, mi követtük,
s most itt vagyunk. Ha volna merszem,
újból felpakolnám a lovakat. Ami valódi,
mind hetvenkedésből, a ripacs gesztusából születik.
Jó reggelt. A lovak fölnyergelve. Ha majd
túljutunk a ködön, csodás állatok
és lányok integetnek felénk.