Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Ishiguro, Kazuo: Napok romjai (részlet) (The Remains of the Day (detail) Magyar nyelven)

Ishiguro, Kazuo portréja

Vissza a fordító lapjára

The Remains of the Day (detail) (Angol)

PROLOGUE · JULY 1956

Darlington Hall

It seems increasingly likely that I really will undertake the expedition that has been preoccupying my imagination now for some days. An expedition, I should say, which I will undertake alone, in the comfort of Mr Farraday’s Ford; an expedition which, as I foresee it, will take me through much of the finest countryside of England to the West Country, and may keep me away from Darlington Hall for as much as five or six days. The idea of such a journey came about, I should point out, from a most kind suggestion put to me by Mr Farraday himself one afternoon almost a fortnight ago, when I had been dusting the portraits in the library. In fact, as I recall, I was up on the step-ladder dusting the portrait of Viscount Wetherby when my employer had entered carrying a few volumes which he presumably wished returned to the shelves. On seeing my person, he took the opportunity to inform me that he had just that moment finalized plans to return to the United States for a period of five weeks between August and September. Having made this announcement, my employer put his volumes down on a table, seated himself on the chaise-longue, and stretched out his legs. It was then, gazing up at me, that he said:

‘You realize, Stevens, I don’t expect you to be locked up here in this house all the time I’m away. Why don’t you take the car and drive off somewhere for a few days? You look like you could make good use of a break.’

Coming out of the blue as it did, I did not quite know how to reply to such a suggestion. I recall thanking him for his consideration, but quite probably I said nothing very definite, for my employer went on:

‘I’m serious, Stevens. I really think you should take a break. I’ll foot the bill for the gas. You fellows, you’re always locked up in these big houses helping out, how do you ever get to see around this beautiful country of yours?’

This was not the first time my employer had raised such a question; indeed, it seems to be something which genuinely troubles him. On this occasion, in fact, a reply of sorts did occur to me as I stood up there on the ladder; a reply to the effect that those of our profession, although we did not see a great deal of the country in the sense of touring the countryside and visiting picturesque sites, did actually ‘see’ more of England than most, placed as we were in houses where the greatest ladies and gentlemen of the land gathered. Of course, I could not have expressed this view to Mr Farraday without embarking upon what might have seemed a presumptuous speech. I thus contented myself by saying simply:

‘It has been my privilege to see the best of England over the years, sir, within these very walls.’

Mr Farraday did not seem to understand this statement, for he merely went on: ‘I mean it, Stevens. It’s wrong that a man can’t get to see around his own country. Take my advice, get out of the house for a few days.’

As you might expect, I did not take Mr Farraday’s suggestion at all seriously that afternoon, regarding it as just another instance of an American gentleman’s unfamiliarity with what was and what was not commonly done in England. The fact that my attitude to this same suggestion underwent a change over the following days – indeed, that the notion of a trip to the West Country took an ever-increasing hold on my thoughts – is no doubt substantially attributable to – and why should I hide it? – the arrival of Miss Kenton’s letter, her first in almost seven years if one discounts the Christmas cards. But let me make it immediately clear what I mean by this; what I mean to say is that Miss Kenton’s letter set off a certain chain of ideas to do with professional matters here at Darlington Hall, and I would underline that it was a preoccupation with these very same professional matters that led me to consider anew my employer’s kindly meant suggestion. But let me explain further.


FeltöltőSebestyén Péter
KiadóFaber and Faber
Az idézet forrásaKazuo Ishiguro: The Remains of the Day
Megjelenés ideje

Napok romjai (részlet) (Magyar)

PROLÓG: 1956 JÚLIUSA DARLINGTON HALL

 

Egyre valószínűbbnek látszik, hogy csakugyan vállalkozom az utazásra, amely már napok óta foglalkoztatja a képzeletemet. Erre az útra, hadd jegyezzem meg, egymagam indulok, olyan kényelmes körülmények között, amilyeneket Mr. Farraday automobilja biztosít, és az utam, úgy sejtem, Anglia legszebb vidékein át visz majd a nyugati országrészbe, s meglehet, hogy öt vagy hat napig is távol tart Darlington Halltól. Az utazás ötletét, hadd szögezzem le, az a lekötelező javaslat adta, amellyel Mr. Farraday maga tisztelt meg csaknem két hete egy délután, amikor a könyvtárban törölgettem a portrékat. Az igazat megvallva, úgy emlékszem, éppen a létrán álltam, és Wetherby vikomt portréját törölgettem, amikor belépett a munkaadóm néhány könyvvel, amelyeket feltételezhetően a polcokra kívánt visszatenni. Amikor meglátta szerény személyemet, megragadta az alkalmat, hogy tájékoztasson: épp az imént hozott végleges döntést arról, hogy visszautazik az Egyesült Államokba, és augusztus, valamint szeptember folyamán egy öthetes időszakot ott tölt. Miután ezt közölte velem, letette a könyveit egy asztalra, helyet foglalt a kanapén, és kinyújtotta a lábát. S ekkor történt, hogy fölpillantva rám, a következőket mondta:

– Ugye tudja, Stevens, hogy magának nem kell örökösen itt rostokolnia a házban, ha én távol vagyok? Üljön be a kocsiba, és menjen el valahová néhány napra. Ahogy elnézem, nem ártana magának egy kis pihenés.

Olyan váratlanul ért ez az indítvány, hogy hirtelenjében nem is tudtam, mit válaszoljak. Emlékszem, megköszöntem a figyelmességet, de valószínűleg nem voltam elég határozott, mert munkaadóm így folytatta:

– Komolyan beszélek, Stevens. Az a véleményem, hogy magának pihenésre van szüksége. Állom a benzinköltséget. A magafajta fickók örökösen be vannak zárva ezekbe a nagy kastélyokba, és csak dolgoznak, nem is tudnak rendesen körülnézni ebben a gyönyörű országukban.

Nem ez volt az első eset, hogy munkaadóm fölvetette ezt a kérdést, úgy tetszett, őszintén nyugtalanítja a dolog. Akkor, ahogy ott álltam a létra tetején, az igazat megvallva, eszembe is jutott valamilyen válasz, olyasféle, hogy bár a mi szakmánkban az ember olyan értelemben nem sokat lát az országból, hogy bejárná a vidéket és megtekintené a festői tájakat, valójában mégis jobban ismeri Angliát, mint a legtöbben, hisz azokban a házakban tartózkodik, ahol az ország legelőkelőbb hölgyei és urai gyűlnek össze. Természetesen ahhoz, hogy ezt a véleményemet kifejtsem Mr. Farraday előtt, olyan szónoklatba kellett volna bocsátkoznom, amelyet ő netán önhittnek minősíthetett volna. Így hát beértem annyival, hogy egyszerűen megjegyeztem:

– Abban a megtiszteltetésben volt részem, uram, hogy az évek során megismerhettem Anglia színe–javát ezek közt a falak közt.

Mr. Farraday a jelek szerint nem látta át kijelentésem értelmét, mert zavartalanul folytatta:

– Komolyan mondom, Stevens. Súlyos hiba, ha az ember nem ismeri meg alaposan a hazáját. Fogadja meg a tanácsomat, hagyjon itt csapot–papot néhány napra.

Bizonnyal sejtik, hogy aznap délután még nem vettem komolyan Mr. Farraday javaslatát, egyszerűen újabb példának tekintettem arra, hogy milyen keveset tudnak az amerikai úriemberek az angol szokásokról. Ahhoz, hogy a szóban forgó javaslatot illetően a rákövetkező napokban megváltozott a felfogásom, és az igazat megvallva, az utazás a nyugati partra mind előkelőbb helyet foglalt el a gondolataim közt, kétségtelenül jelentős mértékben hozzájárult – miért is titkolnám? – Miss Kenton levelének kézhezvétele, az első levélé majdnem hét év óta, ha a karácsonyi üdvözlőlapokat nem számítjuk. De hadd világítsam meg azonnal, hogyan is értem ezt; úgy értem, hogy Miss Kenton levele megindított bennem egy gondolatsort a Darlington Hallban adódó szakmai problémákat illetően, és szeretném hangsúlyozni, hogy a szóban forgó szakmai problémákkal kapcsolatos megfontolások késztettek arra, hogy ismét fontolóra vegyem munkaadóm előzékeny javaslatát. De hadd fejtsem ki mindezt alaposabban.


FeltöltőSebestyén Péter
KiadóCartaphilus
Az idézet forrásaKazuo Ishiguro: Napok romjai
Megjelenés ideje

minimap