Joyce, James: Kamarazene XXXV (Chamber Music XXXV Magyar nyelven)

All day I hear the noise of waters
    Making moan,
Sad as the seabird is when going
    Forth alone
He hears the winds cry to the waters
    Monotone.

The grey winds, the cold winds are blowing
    Where I go.
I hear the noise of many waters
    Far below.
All day, all night, I hear them flowing
    To and fro.

Fülemben víz zúgása folyvást
    Nyög, borong.
Mint ha a bús tengeri raj száll,
    Fönt bolyong,
Hall nagy vizekhez szélrikoltást,
    Monotont.

Sötét szél, jeges szél, befújja
    Léptemet.
Vízzúdulás, számos vizekhez,
    Mélyre lent.
Egy ömlést hallok, folyton, újra,
    Végtelent.


..............................................
A bús tengeri raj. Az eredetiben: the sea-bird = a tengeri madár. Ez kurrens angol szó, jelentése nem egészen azonos a water-bird = vízimadár szóval. Magyarul nincs ilyen szavunk, a vízimadár képzetéhez pedig meghitt, otthonos tavak. folyók, patakpartok képzete kapcsolódik, nem pedig a végeláthatatlan, veszélyekkel, eltévedéssel fenyegető tengerek képzete. Tótfalusi István nagyon találóan albatrosznak fordítja a sea-birdöt; az valóban tengeri madár és a magányosság képzete kapcsolódik hozzá.

Sötét szél. Ered.: a szürke szelek.

Végtelent. Az eredetiben csak: ide-oda, oda-vissza. Ennek ellenére könnyen meglehet, hogy ez a sor Hérakleitosz ideáját – "Minden folyik" azaz állandó változásban van, "Nem léphetsz be kétszer ugyanabba a folyóba", ugyanaz – is sugallja. – Egyes ókori szerzők Hérakleitoszt "homályos" vagy "sötét" filozófusnak minősítik, sőt melankólikus, "síró filozófusnak".