Keats, John: Köd múltán (After dark vapors have oppress'd our plains... Magyar nyelven)

After dark vapors have oppress'd our plains

For a long dreary season, comes a day

Born of the gentle south, and clears away

From the sick heavens all unseemly stains.

The anxious mouth, relieved from its pains,

Takes as a long-lost right the feel of May,

The eyelids with the passing coolness play,

Like rose-leaves with the drip of summer rains.

And calmest thoughts come round us -- as, of leaves

Budding, -- fruit ripening in stillness,-- autumn suns

Smiling at eve upon the quiet sheaves, --

Sweet Sappho's cheek, -- a sleeping infant's breath, --

The gradual sand that through an hour-glass runs,

A woodland rivulet, -- a Poet's death.

Ha nem sír a köd már a sík körül

és eltűnik a tél haragja végül,

jön egy nap Délről és a beteg égrül

minden picinyke foltot letörül.

A zord idő engesztelőn nevet,

a május majd általveszi örökjét

s úgy legyezi pillánkat a hűvösség,

mint a rózsát az enyelgő permeteg.

És álmok intenek, egy szebb valóság,

érő gyümölcsök, bimbók, gyenge rózsák,

egy alvó gyermek halk lehellete,

a homokórán andalgó zene,

Sappho bús bája, ábránd, béke, hála,

ligeti csermely - s egy költő halála.