Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Keats, John: Song. Hush, Hush! Tread Softly!

Keats, John portréja

Song. Hush, Hush! Tread Softly! (Angol)

Hush, hush! tread softly! hush, hush my dear! 
All the house is asleep, but we know very well 
That the jealous, the jealous old bald-pate may hear. 
Tho' you've padded his night-cap -- O sweet Isabel! 
Tho' your feet are more light than a Fairy's feet, 
Who dances on bubbles where brooklets meet,-- 
Hush, hush! soft tiptoe! hush, hush my dear! 
For less than a nothing the jealous can hear. 

 
No leaf doth tremble, no ripple is there 
On the river, -- all's still, and the night's sleepy eye 
Closes up, and forgets all its Lethean care, 
Charm'd to death by the drone of the humming May-fly; 
And the Moon, whether prudish or complaisant, 
Hath fled to her bower, well knowing I want 
No light in the dusk, no torch in the gloom, 
But my Isabel's eyes, and her lips pulp'd with bloom. 
 
Lift the latch! ah gently! ah tenderly -- sweet! 
We are dead if that latchet gives one little chink! 
Well done -- now those lips, and a flowery seat -- 
The old man may sleep, and the planets may wink; 
The shut rose shall dream of our loves, and awake 
Full blown, and such warmth for the morning's take; 
The stock-dove shall hatch her soft brace and shall coo, 
While I kiss to the melody, aching all through!


FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttps://www.poemhunter.com/best-poems/john-keats/song-hush-hush-tread-softly/

Csitt, csitt! (Magyar)

Csitt, csitt! Csöndbe tipegj, kedvesem az éjben!
Alszik az egész ház, de leselkedik rád,
édes Izabellám, a kopasz féltékeny,
hiába is húztad fejére a sipkát -
hiába siklasz úgy, mint hajnali tündér,
mely táncol a habon, ezüst vízgyűrűknél.
Csitt, csitt! Félve emeld könnyű lábaidat!
Egy nesz, vagy annyi se, s a kopasz fölriad.

A levél se rezzen, a patak se csobban -
csönd van, lecsukódik az éj álmos szeme,
cserebogár dünnyög, hallgatja álomban,
halálra bűvölve, halk éjjeli zene.
Az őrködő hold is eltün szemem elül,
gúnyból-e, jóságból, felhőbe menekül,
nincs fáklya az éjbe, messze tűz se remeg,
édes Izabellám, csak ajkad és szemed.

Nyisd ki a kilincset! de az égre - halkan!
Meghalunk mindketten, ha megcsörrenik csak.
Végre! - s most ajkadat virágos ágyadban -
aludjon az öreg, szikrázzon a csillag,
mirólunk álmodik a szunnyadó rózsa,
tüzünktől bimbózik első kakasszóra.
Tojást költ a galamb, dala ideröppen,
míg csókolom ajkad vacogó gyönyörben.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásablog.xfree.hu

minimap