Keats, John: Mikor félek… (When I Have Fears… Magyar nyelven)

When I have fears that I may cease to be
Before my pen has glean’d my teeming brain,
Before high-pilèd books, in charact’ry,
Hold like full garners the full-ripen’d grain;
When I behold, upon the night’s starr’d face,
Huge cloudy symbols of a high romance,
And feel that I may never live to trace
Their shadows, with the magic hand of chance;
And when I feel, fair creature of an hour!
That I shall never look upon thee more,
Never have relish in the faery power
Of unreflecting love; – then on the shore
Of the wide world I stand alone, and think,
Till Love and Fame to nothingness do sink.

Mikor félek, tán előbb múlok el,
  mint toll-kaszám aratná agyamat
s könyv-tornyot tölthetnék meg betűkkel,
  hombárba gyűjtve mind a magvakat;
Mikor csillag-szemével néz az éj,
  égi románc felhő-árnyát veti,
s eszembe jut, hogy megszűnhet a lét,
  s többé nem tarthatok tükröt neki;
És ha azt érzem, perc, te tünemény,
  hogy többé nem tekinthetek terád;
nem ízlelhetem tündér-erejét
  a szerelemnek - gondolkodva hát
a világ szélén állok egymagam.
Szerelem, Hír - nincs már. A semmi van.