Kliphan, John: Bohemian graveyard

When I left Boston for San Francisco
I didn't realize I was coming here to die
Didn't realize the source of that faint insistent pull
Didn't know that this was the ancestral burying place

The bone-white buildings of North Beach
            told me I was home

I circle the Dying Place now with the others
White-haired poets
Minds bleached clean and clear
Wise, weary, waiting

We circle and circle until someone drops
Only to be replaced by another
White of hair
Long of tusk

We make our daily rounds
Until we drop slowly
Each of us, one by one
Leaving our ivory for the hunters

Amikor elhagytam Bostont San Franciscóért
Nem gondoltam, hogy meghalni jövök
Nem vettem észre az állandó, szelíd vonzást
Nem sejtettem, hogy a város ősi temetkezési hely

A North Beach csontfehér házai azt mondták
            nekem hogy otthon vagyok

Fehér hajú költőkkel együtt
Rovom a Haldokló Város utcáit,
Tiszta és világos, kilúgozott elmék
Bölcsen, fáradtan, várakozón

Rójuk, rójuk az utcát, míg egyikünk ki nem dől
S valaki új áll a helyébe
Fehér haj
Hosszú agyar

Nap mint nap járunk körbe-körbe
Míg lassanként ki nem dőlünk a sorból
Mindannyian, egyik a másik után
S a vadászoknak hagyjuk elefántcsontjaink