Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Koethe, John: Egy másik világ (Un Autre Monde Magyar nyelven)

Koethe, John portréja

Un Autre Monde (Angol)

The nervous style and faintly reassuring
Tone of voice concealed inside the meanings
Incompletely grasped and constantly disappearing
As the isolated moments burst against each other
And subside-these are the aspects left behind
Once the sense is over, and the confusion spent.
They belong to the naive, perennial attempt to see
And shift the focus of experience, fundamentally
Revising what it means to feel, yet realizing
Merely some minor, disappointing alterations
In the fixed scheme of things. I bring to it
Nothing but bare need, blind, continual obsession
With the private way life passes into nothing
And a mind as fragile as a heart. It started out
Indifferently but soon became my real way of feeling,
Abstract tears, an anger retrospectively revealing
Darker interpretations of the fears that filled me to
Exploding, ill-defined desires, vague anxieties and
Satisfactions that were once so much a part of me
I miss them, and I want them back. And yet in time
They did come back as wishes, but the kind of wishes
Long ago abandoned, left behind like markers on the way
To resignation, and then as infinitely fine regrets,
And then as aspects of some near, receding world
Inert as yesterday, and no longer mine.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóHarper Perennia
Az idézet forrásaNew and Selected Poems
Könyvoldal (tól–ig)164-164
Megjelenés ideje

Egy másik világ (Magyar)

A hang ideges modora és finoman ringató
szólama a hiányosan értelmezett
értelmekbe rejtőzik és állandóan köddé válik,
ahogy az elválasztott pillanatok egymásba rohannak
majd elcsitulnak – ők a kihunyó értelem
s az elhasznált zűrzavar hátrahagyott tekintetei.
A hiszékeny és örök kísérlethez tartoznak, mely
a tapasztalat gócpontját szeretné látni és elmozdítani,
alapjaiban felülvizsgálva az érzést, mégis tudatosítva
némi apró és kellemetlen változást a dolgok
megingathatatlan rendjében. A lemeztelenített ínségen,
vak és kitartó megszállottságon túl nem adok hozzá
semmit sem a jelentéktelenségbe torkolló magányos
élethez és a szívhez hasonló tudat törékenységéhez.
Közömbösen indultak, de elvont könnyeim hamarosan
igaz érzéssé váltak, félelmeim sötét értelmezései
utólag leleplezték haragom és feltöltöttek, mint
a robbanó, meghatározhatatlan vágyak, homályos félelmek
és a megnyugvások, melyek egykoron átjárták énem.
Hiányoznak, visszasírom őket. Kívánságként idővel
mégiscsak visszatértek a beletörődés aszfaltján
elhagyott útjelzők, melyekről rég lemondtam már,
aztán mint végtelenül finom megbánások,
majd mint egyfajta közeli, elhalványuló világ lapjai
a közömbös tegnap is elidegenedett tőlem.



FeltöltőRépás Norbert
Az idézet forrásasaját

minimap