Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Komunyakaa, Yusef: Yellow Dog Café

Komunyakaa, Yusef portréja

Yellow Dog Café (Angol)

In a cerulean ruckus

Of quilts, we played house  

Off the big room where

They laughed & slowdragged  

Weekends. The eagle flies

On Friday. The jukebox pulsed

A rainbow through the papery walls.  

We were paid a dollar to guard  

Each other. I was eight

& S. C. Mae fourteen,

As we experimented with

The devil. Mill workers

Changed money in the briny  

Glow of bootleg, overpowered  

By the smell of collards, catfish

& candied yams. Granddaddy Gabriel  

Worked the cash register

Beside his second wife, Rosie  

Belle. I heard my mother

& father laugh like swimmers  

Underwater. A raw odor

Of lilies & sweat filled the room;  

My cousin’s hands moved over me  

Smooth & tough as a blues guitar.  

Somebody swore they saw  

A silhouette with a gasoline can  

The night S. C. Mae ran away  

With a woman’s husband.  

For weeks they sifted ashes  

But the gutted studs & braces  

Only leaned against the wind,  

Weak as a boy & girl entwined  

On the floor. That June

Granddaddy drove a busload  

Up north: the growers paid him

A dollar a day for each pair of hands.  

He wanted to rebuild those nights,  

Their circle of blurred cards.

The bus grunted between orchards,  

& by late August I had enough  

Fire-blackened nickels & dimes

To fill a sock, but only a few pickers  

Came back after a season of wine-stained  

Greenbacks sewn inside coats

& taped to the soles of their feet.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

Sárgakutya kávéház (Magyar)

Családosdit játszottunk az égszínkék

Vattapaplan zűrzavarában a nagyszobánál,

Ahol a szülők nevettek, és a hétvégét vonszolták

Lassacskán.

A sas pénteken repül.

A zenegép szivárványt lüktetett

Keresztül a papírvékony falakon.

Egy dollárt fizettek nekünk, hogy

Óvjuk egymást. Nyolc voltam,

S. C. Mae tizennégy,

Kísérleteztünk az ördöggel.

A malom munkásai pénzt váltottak

Sós csillanású csizmaszárban, tikkadtan

A káposzta-, harcsa- és édesburgonya-

szagtól. Gábriel nagypapa a pénztárban

Dolgozott második felesége,

Rosie Belle mellett.

Hallottam, amint anyám és apám, mint

Víz alatt úszók, felnevetnek.

Liliom és izzadtság nyers

szaga töltötte be a szobát.

Felém nyúlt az unokatestvérem

Bluesgitársima-durva keze.

Valaki esküdözött, hogy azon az éjjelen,

Amikor S. C. Mae

egy asszony férjével elszökött,

Gázkannás sziluettet látott.

Hetekig szitálták a hamut,

De a kiégett ház oszlopai és vaskapcsai

Egymásba gabalyodva,

gyengécske fiúként és

Lányként dőltek a szélnek a földön.

Abban a júniusban

nagypapa teli busszal vitt

Sokakat nyugatra: a termesztők fizettek,

Egy dollárt egy emberért.

Fel akarta építeni azokat az éjszakákat,

Homályos kártyalapok körét.

A busz a gyümölcsösök között köhögött,

Késő augusztus táján tűzfeketítette

Pénzérmékkel lett tele a zsákom,

De csak néhány gyümölcsszedő tért

Vissza a szezon után, zakója

Belsejébe varrt, talpára ragasztott

Borfoltos bankjegyekkel.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap