Landor, Walter Savage: Resignation

Why, why repine, my pensive friend,

At pleasures slipp'd away?

Some the stern Fates will never lend,

And all refuse to stay.

I see the rainbow in the sky,

The dew upon the grass;

I see them, and I ask not why

They glimmer or they pass.

With folded arms I linger not

To call them back; 'twere vain:

In this, or in some other spot,

I know they'll shine again.

Miért bánkódnál, barátom,

elmúlt örömökön?

Ne merengj az elmúláson,

hisz semmi nem örök.

Látom a tűnő a szivárványt

s a harmatcseppeket,

az enyészet mindent átjár...

Miért? Nem kérdezem.

Kihuny az arany napsugár,

ám mégsem siratom,

jól tudom: a fény újra vár,

vagy itt, vagy valahol.