Larkin, Philip: The Explosion

On the day of the explosion
Shadows pointed towards the pithead:
In the sun the slagheap slept.

Down the lane came men in pitboots
Coughing oath-edged talk and pipe-smoke,
Shouldering off the freshened silence.

One chased after rabbits; lost them;
Came back with a nest of lark’s eggs;
Showed them; lodged them in the grasses.

So they passed in beards and moleskins,
Fathers, brothers, nicknames, laughter,
Through the tall gates standing open.

At noon, there came a tremor; cows
Stopped chewing for a second; sun,
Scarfed as in a heat-haze, dimmed.

The dead go on before us, they
Are sitting in God’s house in comfort,
We shall see them face to face –

Plain as lettering in the chapels
It was said, and for a second
Wives saw men of the explosion

Larger than in life they managed –
Gold as on a coin, or walking
Somehow from the sun towards them,

One showing the eggs unbroken.

A robbanás napján árnyékok
Dőltek az aknalejárat felé;
Fényben aludt a meddőhányó.

Dűlőn, bányászcsizmában férfiak
Köhögtek pipafüstöt, szitoktól érdes szavakat,
Le-lehajítva vállukról a csöndet.

Egyik nyulat űzött, hiába,
Másik pacsirtafészeknyi tojást
Hozott, rakosgatott a fűbe.

Így mentek pamutbársony-nadrágosan, szakállal,
Apák, testvérek, csúfnevek, tréfák,
Mind befelé a tág-magas kapun.

Délben, hogy megrendült a föld, a tehenek
Abbahagyták a rágást, pillanatra
Forró párákba komorult a nap.

A halottak előttünk járnak,
Az Úr házában nyugalomban ülnek,
Majd szemtől szembe megláthatjuk őket –

Egyszerűen hangzott, ahogy
Kápolnákban szokott, s egy villanásra
A robbanás-sujtotta férjeket

Asszonyaik nagyobbnak látták
Aranypénz-fényűnek, vagy
Napból feléjük ballagóknak;

Az egyikük kezében kerek madártojás.