Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Layton, Irving: A tragédia születése (The Birth of Tragedy Magyar nyelven)

Layton, Irving portréja

The Birth of Tragedy (Angol)

And me happiest when I compose poems.
      Love, power, the huzza of battle
          Are something, are much;
yet a poem includes them like a pool
            water and reflection.
In me, nature’s divided things –
            tree, mould on tree –
            have their fruition;
I am their core. Let them swap,
bandy, like a flame swerve
I am their mouth; as a mouth I serve.

And I observe how the sensual moths
            big with odour and sunshine
dart into the perilous shrubbery;
or drop their visiting shadows
       upon the garden I one year made
of flowering stone to be a footstool
            for the perfect gods:
 who, friends to the ascending orders,
sustain all passionate meditations
and call down pardons
for the insurgent blood.

A quiet madman, never far from tears,
            I lie like a slain thing
            under the green air the trees
inhabit, or rest upon a chair
     towards which the inflammable air
tumbles on many robins’ wings;
            noting how seasonably
            leaf and blossom uncurl
and living things arrange their death,
while someone from afar off
blows birthday candles for the world.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://cantelon.wordpress.com

A tragédia születése (Magyar)

S akkor vagyok a legboldogabb, ha verset írok,
     Szerelem, hatalom, csatazaj
     mind valami, nem is kevés;
de a vers egybefogja őket, mint a tó
     vizet és tükrözést.
Bennem a természet különvált dolgai
     fa, fán a penész -
     haszonélvezők;
én vagyok a húsuk. Csapongjanak,
lökődjenek, mint láng imbolyog:
én úgy szolgálok, hogy szájuk vagyok.

S figyelem, hogy az illaton s napfényen
     hízott érzéki lepkék
 hogy röppennek a veszélyes bozótba;
hogy esik futó árnyuk a
     kertre, mit egy éve építek
virágzó kőből a tökéletes
     istenek zsámolyává,
     kik a feltörő rendekhez kegyesen
segítik a hevült elmélkedést
s bocsánatot idéznek le
a fellázadt vérre.

Csendes őrült, mindig könnyre kész,
     fekszem legyilkolt lényként
     a fák lakta zöld levegő
alatt, vagy székben nyugszom,
     mely felé a gyúlékony levegő
zuhan ökörszem-szárnyakon;
     figyelem, mennyire idején
     bomlik ki levél és virág
s rendezik el halálukat az élők,
közben valaki messziről a világ
születésnapi gyertyáira fúj.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. I.

minimap