Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Lear, Edward: Miszter és Miszisz Diszkobolosz (Mr. and Mrs. Discobbolos Magyar nyelven)

Lear, Edward portréja
Havasi Attila portréja

Vissza a fordító lapjára

Mr. and Mrs. Discobbolos (Angol)

First part

 

Mr. and Mrs. Discobbolos

            Climbed to the top of a wall.

      And they sate to watch the sunset sky

      And to hear the Nupiter Piffkin cry

            And the Biscuit Buffalo call.

They took up a roll and some Camomile tea,

And both were as happy as happy could be--

                  Till Mrs. Discobbolos said,--

                  'Oh! W! X! Y! Z!

                  'It has just come into my head--

'Suppose we should happen to fall! ! ! ! !

                        'Darling Mr. Discobbolos

 

'Suppose we should fall down flumpetty

            'Just like pieces of stone!

      'On the thorns, -- or into the moat!

      'What would become of your new green coat

            'And might you not break a bone?

'It never occurred to me before--

'That perhaps we shall never go down any more!'

                  And Mrs. Discobbolos said--

                  'Oh! W! X! Y! Z!

                  'What put it into your head

'To climb up this wall? -- my own

                        'Darling Mr. Discobbolos?'

 

Mr. Discobbolos answered,--

            'At first it gave me pain,--

      'And I felt my ears turn perfectly pink

      'When your exclamation made me think

            'We might never get down again!

'But now I believe it is wiser far

'To remain for ever just where we are.'--

                  And Mr. Discobbolos said,

                  'Oh! W! X! Y! Z!

                  'It has just come into my head--

'----- We shall never go down again--

                        'Dearest Mrs. Discobbolos!'

 

So Mr. and Mrs. Discobbolos

            Stood up and began to sing,

      'Far away from hurry and strife

'Here we will pass the rest of life,

            'Ding a dong, ding dong, ding!

'We want no knives nor forks nor chairs,

'No tables nor carpets nor household cares,

                  'From worry of life we've fled--

                  'Oh! W! X! Y! Z!

                  'There is no more trouble ahead,

'Sorrow or any such thing--

                        'For Mr. and Mrs. Discobbolos!'

 

Second part

 

Mr. and Mrs. Discobbolos

            Lived on the top of the wall,.

      For twenty years, a month and a day,

      Till their hair had grown all pearly gray,

            And their teeth began to fall.

They never were ill, or at all dejected,

By all admired, and by some respected,

                  Till Mrs. Discobbolos said,

                  'Oh! W! X! Y! Z!

                  'It has just come into my head,

'We have no more room at all--

                        'Darling Mr. Discobbolos

 

'Look at our six fine boys!

            'And our six sweet girls so fair!

      'Upon this wall they have all been born,

      'And not one of the twelve has happened to fall

            'Through my maternal care!

'Surely they should not pass their lives

'Without any chance of husbands or wives!'

                  And Mrs. Discobbolos said,

                  'Oh! W! X! Y! Z!

                  'Did it never come into your head

'That our lives must be lived elsewhere,

                        'Dearest Mr. Discobbolos?

 

 'They have never been at a ball,

            'Nor have ever seen a bazaar!

      'Nor have heard folks say in a tone all hearty

      "What loves of girls (at a garden party)

            Those Misses Discobbolos are!"

'Morning and night it drives me wild

'To think of the fate of each darling child!'

                  But Mr. Discobbolos said,

                  'Oh! W! X! Y! Z!

                  'What has come to your fiddledum head!

'What a runcible goose you are!

                        'Octopod Mrs. Discobbolos!'

 

Suddenly Mr. Discobbolos

            Slid from the top of the wall;

      And beneath it he dug a dreadful trench,

      And fille it with dynamite, gunpowder gench,

            And aloud he began to call--

'Let the wild bee sing,

'And the blue bird hum!

'For the end of our lives has certainly come!'

                  And Mrs. Discobbolos said,

                  'Oh! W! X! Y! Z!

                  'We shall presently all be dead,

'On this ancient runcible wall,

                        'Terrible Mr. Discobbolos!'

 

Pensively, Mr. Discobbolos

            Sat with his back to the wall;

      He lighted a match, and fired the train,

      And the mortified mountain echoed again

            To the sound of an awful fall!

And all the Discobbolos family flew

In thousands of bits to the sky so blue,

                  And no one was left to have said,

                  'Oh! W! X! Y! Z!

                  'Has it come into anyone's head

'That the end has happened to all

                        'Of the whole of the Clan Discobbolos?'



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.nonsenselit.org/Lear/ll

Miszter és Miszisz Diszkobolosz (Magyar)

Első rész

 

Miszter és Miszisz Diszkobolosz

                           kiült egy fal tetejére,

s míg villództak halkan a kozmikus fények,

s a távolban búgtak a Buktabölények,

                           ők néztek a csillagos éjbe.

És volt náluk tea meg vajkrémes zsömle,

és ültek egy darabig boldogan, csöndbe --

                           de így szólt az asszonyka: "Hú!

                           És Ó, és Pé, és Kú!

                           Most hirtelen rámtört a bú:

nehogy már leessünk innen a mélybe,

                           drága uram, Miszter Diszkobolosz!"

 

"Hogy lezúgunk innét, mint két darab kő,

                           csak ettől az egytől félek!

Odalenn tüskés meg mély is az árok

nem élné túl a zöld télikabátod,

                           és amúgy se maradnánk épek.

Aggasztó gyanútól vagyok most döbbent:

lehet, hogy sohasem jutunk le többet?"

                           És így szólt az asszonyka: "Hú!

                           És Ó, és Pé, és Kú!

                           Hogy micsoda hibbantagyú,

sőt abszurd egy ötlet volt fölmászni, kérlek,

                           drága uram, Miszter Diszkobolosz!"

 

És így felelt Miszter Diszkobolosz:

                           "Sötét lett előttem minden,

és éreztem, fülcimpám feldúltan reszket,

mikor a szavaid ráébresztettek,

                           hogy aligha jutunk le innen.

De rájöttem mostmár: a legbölcsebb érvek

mind amellett szólnak, hogy maradjunk végleg."

                           És így szólt az emberke: "Hú!

                           És Ó, és Pé, és Kú!

                           Nos meglehet, ez szomorú,

de lássuk be, másegyéb megoldás nincsen,

                           drága nejem, Miszisz Diszkobolosz."

 

Miszter és Miszisz Diszkobolosz

                           rágyújtott tehát egy dalra:

"Mostantól idefönt élünk mi, távol

a nyüzsgő és rohanó földi világtól,

                           trallala, tillárom, tralla.

Puffok és csillárok, smukkok és nippek:

ezentúl nélkülük hányunk mi fittyet

                            a földi javakra: juhú!

                            És Ó, és Pé, és Kú!

                            És messze száll tőlünk a bú!

És vidáman fütyülünk gondra és bajra,

kettecskén, két boldog Diszkobolosz!"

 

Második rész

 

Miszter és Miszisz Diszkobolosz

                          a falnak a lakói lettek

húsz esztendőn meg egy hónapon át,

míg megőszült fejük, és hovatovább

                          már a foguk is ritkulni kezdett.

De kórral vagy rosszkedvvel sosem vesződtek,

és tisztelet-becsület övezte őket --

                           ám így szólt az asszonyka: "Hú!

                           És Ó, és Pé, és Kú!

                           Ez a helyszűke már iszonyú!

S ugye belátod te is, hogy ez csak a kezdet,

drága uram, Miszter Diszkobolosz?"

 

"Tizenkét csemeténk: róluk van szó,

                            hiszen már egyik se pöttöm!

Mind ideszülettek, és azidő óta

még egy sem esett le, mert széltül is ótta

                            őket az anyai ösztön!

Hisz családjuk kell legyen néhány év múlva,

de erre a falon az esélyük nulla!"

                            És így szólt az asszonyka: "Hú!

                            És Ó, és Pé, és Kú!

Hat lány és hat nagy fiú!

Ha jót akarsz nekik, hát költözzünk rögtön,

drága uram, Miszter Diszkobolosz!"

 

"Zsúron és búcsúban sohasem voltak,

                           s a lányok még bálban sem jártak,

és udvarlók körében nem hódít bájuk,

és kedélyes partikon nem mondják rájuk:

                           mily helyesek, életvidámak!

Én képtelen vagyok már aludni tőle,

úgy aggaszt a drágáink sorsa, jövője!" --

                           De így szólt az emberke: "Hú!

                           És Ó, és Pé, és Kú!

                           Miket nem mondasz, anyú!

Egy kitömött vasliba okosabb nálad,

te bumborék Miszisz Diszkobolosz!"

 

Hirtelen Miszter Diszkobolosz

                          lecsusszant lazán a földre,

s a fal alá irdatlan gödröket furdalt,

és eszelős hangon a családhoz fordult,

                          a gödröket lőporral töltve:

"Üvöltsön rugófütty,

bőgjenek méhek,

mert itt értek mindnyájan borzalmas véget!"

                          És így szólt az asszonyka: "Hú!

                          És Ó, és Pé, és Kú!

                          Már ránk a halál szele fú!

 A fal tetején tehát meg leszünk ölve,

 ó rettentő Miszter Diszkobolosz!”

 

De nem felelt Miszter Diszkobolosz,

                           és hátát vetette a falnak,

és gyulladt a kanóc, és táncolt a szikra,

és bömbölő visszhangját verte a szikla

                           egy rettenetes robajnak!

És ezer meg ezer kis cafattá tépve

az egész klán szétszállt a levegőégbe,

                           és nem szólt már senkise: "Hú!

                           És Ó, és Pé, és Kú!

                           Ez a vég ugyebár sanyarú,

mert borzasztó halált mind egyszerre haltak

mind-mind az összes Diszkobolosz."



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.litera.hu/irodalom/nonszensz-versek-2

minimap