Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Levertov, Denise: Vesztené el ügyességét jobb kezünk (May Our Right Hands Lose Their Cunning Magyar nyelven)

Levertov, Denise portréja
Mezey Katalin portréja

Vissza a fordító lapjára

May Our Right Hands Lose Their Cunning (Angol)

Smart bombs replace
dumb bombs. ‘Now we can aim
straight into someone’s kitchen.’

Hard rice
sprays out of the cooking pot
straight into the deleicate jelly of eyes.

Invisible pellets,
pointed blobs of mist,
bite through smooth pale-brown skin
into perfect bodies,
chewing them into bloody mincemeat.
This is smart.

There is
a dumb fellow, a mongoloid,
40 years old, who being cherished,
learned recently to read and write,
and now has written apoem.
“Summer in the West when
And clear, with everything
With wild flowers of all colors,
And a beautiful blue sky. And
the trees,’ he wrote,
forming the letters carefully, his tongue
protruding, ‘are very still.
And sometimes a small breeze.’

He has been cherished,
slowly learned
what many learn fast, and go on
to other knowledge. He
knows nothing of man’s devices,
may die without discovering that
he’s dumb, and they
are smart, the killers.

And the uncherished idiots,
tied in cots, smelling
of shit—
exquisite dumbness,
guaranteed not to know,
ever, how smart
a man can be,
homo faber of laser beams, of
quaintly-named, flesh-directed, utterly ingenious
mutilating spit-balls,

yes,
the smartest boys, obedient to all the rules, who never
aimed any flying objects across the classroom,
now are busy with finely calibrated equipment
fashioning spit-balls with needles in them,
that fly at the speed of light multipled
around corners and into tunnels to arrive
directly at the dumb perfection of living targets,
icily into warm wholeness to fragment it.

We who
know this
tremble
at our own comprehension.
Are we infected,
viciously, being smart enough
to write down these matters,
scribes of the unspeakable?
We pray to retain
soemthing round, blunt, soft, slow,
dull in us,
not to sharpen, not to be smart.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://docs.google.com/viewer

Vesztené el ügyességét jobb kezünk (Magyar)

Okos bombák lépnek
a buta bombák helyébe. „Most egyenest
belőhetünk akárkinek a konyhájába is."

A kemény rizsszemek
kiugranak a gőzölgő fazékból,
a szemgolyó finom kocsonyájába egyenest

Láthatatlan sörétek,
hegyes ködcsomók
harapják át a sápadt-barna bőrt,
befúródnak az ép szervezetbe,
rágnak belőle véres fasírozottat.
Ez aztán okos.

Hallottam egy
buta fickóról, negyvenéves
mongol-idióta: hogy egy kicsit foglalkoztak vele
megtanult írni-olvasni nemrég,
s írt egy verset is.
„A nyár nyugaton, mikor
minden csendes
És tiszta, minden
szép és zöld,
És mindenféle színű vadvirágok
vannak és patak,
És szép kék az ég. És
a fák... ", írta,
nyelvét kidugva, gondosan rajzolva
a betűket, „egészen mozdulatlanok.
És néha egy kis szellő jár."
Foglalkoztak vele,
lassacskán megtanulta,
amit sokan gyorsan tanulnak, hogy folytassák
más tudománnyal is. De ő
semmit se tud az okos műszerekről,
s lehet, meghal, mielőtt felfedezné,
hogy ő a buta, s azok
az okosak, a gyilkosok.

És a gondozatlan idióták
priccsekre kötözve büdösödnek
saját szarukban -
tökéletes butaság,
itt biztos hogy nem tudni meg
hogy az ember
milyen okos lehet,
a lézersugár homo fabere,
a furcsa nevű, húsvezérlésű, végsőkig ötletes,
alattomosan csonkító golyóké,

igen,
a minden szabályt betartó, legokosabb fiúk,
akik soha semmit sem hajigáltak a tanteremben,
most precíz műszerekkel szorgoskodnak, azért,
hogy alattomos, tűvel teli lövedékeket készítsenek,
ami sokszoros fénysebességgel halad, ha kell,
bekanyarodik, vagy alagútba bújik, csak hogy
pontosan
odaérjen bután tökéletes eleven célpontjához,
jegesen fúródjék a meleg egészbe, s darabokra tépje.

Mi, akik
tudjuk ezt,
saját
értelmünktől reszketünk.
Megfertőzött
a gonoszság minket is, hogy elég okosak
vagyunk, s le tudjuk írni ezeket,
a mondhatatlan írnokai lettünk?
Könyörgünk, hogy maradjon
valami nehézkes, lassú, lágy, kerek
tompaság mibennünk,
tovább ne élesedjünk, ne legyünk okosak.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap