Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lewis, Alun: In hospital: Poona

Lewis, Alun portréja

In hospital: Poona (Angol)

Last night I did not fight for sleep 
But lay awake from midnight while the world 
Turned its slow features to the moving deep 
Of darkness, till I knew that you were furled, 

Beloved, in the same dark watch as I. 
And sixty degrees of longitude beside 
Vanished as though a swan in ecstasy 
Had spanned the distance from your sleeping side. 

And like to swan or moon the whole of Wales 
Glided within the parish of my care: 
I saw the green tide leap on Cardigan, 
Your red yacht riding like a legend there. 

And the great mountains Dafydd and Llewelyn, 
Plynlimmon, Cader Idris and Eryri
Threshing the darkness back from head and fin, 
And also the small nameless mining valley 

Whose slopes are scratched with streets and sprawling graves 
Dark in the lap of firwoods and great boulders 
Where you lay waiting, listening to the waves 
My hot hands touched your white despondent shoulders 

And then ten thousand miles of daylight grew 
Between us, arid I heard the wild daws crake 
In India's starving throat; whereat I knew 
That Time upon the heart can break 
But love survives the venom of the snake.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.archive.org/stream

A Poonai kórházból (Magyar)

Nem hívtam álmot éjszaka:
ébren néztem, a világ hogy hajol
lomha arcával áramára a
sötétnek, míg megéreztem, te hol
 
lesed az éjt, drága, mint én lesem.
Semmi lett hatvan hosszúsági fok:
úgy tűnt, hattyú ívelt át részegen
oldaladról, hogy itt pihenni fog;
 
s hattyú vagy hold: egész Wales odaszállt,
s becéző elmémhez nyomakodott;
Cardigant láttam és a zöld dagályt,
s rajta a jelet: piros csónakod,
 
s Daffyddet, Llewellynt, a két hegyet;
Eryri, Cader Idris, Plynlimmon
a sötétségen átverekedett
s a hely, ahol a fejtésoldalon,
 
melybe utat, sírt róttak, s nincs neve,
fenyők s vándorkő közé rejtezetten
vártál, füledben tengeri zene,
s forró kezem riadt válladra tettem. –
 
S kelt tízezer mérföld nappali fény
közénk, és csókarikács tépte föl
India éhes torkát. Mégis, én
tudtam: az idő tán szívünkre tör,
de kígyóméreg szerelmet nem öl.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap