Longfellow, Henry Wadsworth: A természet (Nature Magyar nyelven)

As a fond mother, when the day is o’er,

Leads by the hand her little child to bed,

Half willing, half reluctant to be led,

And leave his broken playthings on the floor,

Still gazing at them through the open door,

Nor wholly reassured and comforted

By promises of others in their stead,

Which, though more splendid, may not please him more;

So nature deals with us, and takes away

Our playthings one by one, and by the hand

Leads us to rest so gently, that we go

Scarce knowing if we wish to go or stay,

Being too full of sleep to understand

How far the unknown transcends the what we know.

Mint nyájas anya, ha letelt a nap

ágyhoz vezeti apró gyerekét,

ki menne már, de ellenkezne még,

tört játéka a padlón ott maradt,

az ajtón át is arra nézne csak, -

csillapitó vigasznak nem elég

ha bátorítják: lesz helyette ép,

szebb lesz talán, de több gyönyört nem ad.

Igy bán velünk a természet, keze

játékainkat sorba elszedi,

s pihenni úgy kisér, oly kedvesen,

menjünk, maradjunk, nem tudjuk mi se:

elménk se érti, álommal teli,

hogy nő fölé a messzi rejtelem.