Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Longley, Michael: In memoriam (In memoriam Magyar nyelven)

Longley, Michael portréja
Mezei Balázs portréja

Vissza a fordító lapjára

In memoriam (Angol)

My father, let no similes eclipse
Where crosses like some forest simplified
Sink roots into my mind; the slow sands
Of your history delay till through your eyes
I read you like a book. Before you died,
Re-enlisting with all the broken soldiers
You bent beneath your rucksack, near collapse,
In anecdote rehearsed and summarised
These words I write in memory. Let yours
And other heartbreaks play into my hands.

Now I see close-up, in my mind’s eye,
The cracked and splintered dead for pity’s sake
Each dismal evening predecease the sun,
You, looking death and nightmare in the face
With your kilt, harmonica and gun,
Grow older in a flash, but none the wiser
(Who, following the wrong queue at The Palace,
Have joined the London Scottish by mistake),
Your nineteen years uncertain if and why
Belgium put the kibosh on the Kaiser.

Between the corpses and the soup canteens
You swooned away, watching your future spill.
But, as it was, your proper funeral urn
Had mercifully smashed to smithereens
To shrapnel shards that sliced your testicle.
That instant I, your most unlikely son,
In No Man’s Land was surely left for dead,
Blotted out from your far horizon.
As your voice now is locked inside my head,
I yet was held secure, waiting my turn.

Finally, that lousy war was over.
Stranded in France and in need of proof
You hunted down experimental lovers,
Persuading chorus girls and countesses:
This, father, the last confidence you spoke.
In my twentieth year your old wounds woke
As cancer. Lodging under the same roof
Death was a visitor who hung about,
Strewing the house with pills and bandages,
Till he chose to put your spirit out.

Though they overslept the sequence of events
Which ended with the ambulance outside,
You lingering in the hall, your bowels on fire,
Tears in your eyes, and all your medals spent,
I summon girls who packed at last and went
Underground with you. Their souls again on hire,
Now those lost wives as recreated brides
Take shape before me, materialise.
On the verge of light and happy legend
They lift their skirts like blinds across your eyes.

 
1969



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetrybyheart.org.uk

In memoriam (Magyar)

Apám, hasonlat hadd ne fesse a
Kereszteket, mik, holmi fák, belém
Vájják gyökérzetük. Szemeden át
Olvaslak, könyv gyanánt, s történeted
Partszirtje messze még. A vég előtt,
Mint annyi újra-sorozott s kidőlt,
Botlattól, borjú vézna válladon,
S az ismételt s összefogott mesét
E néhány szó jegyezze; játsszon a
Kezemre gond, mi téged s mást is ölt.

Már látom is, premier plan, belül,
Az istenért, szétroncsolt holtakat;
jön estre est, előbb száll sírba nap,
S te mint kísértet és halál csak ülsz
Szoknyában, karabélyt, dudát szorítsz,
Öregbít ágyútűz, bölcs mégse vagy
(Hisz a Palace előtt rossz sorba állva
Lettél londoni skót véletlenül),
S tizenkilenc éved ámult, vajon
Mért nyírta ki a Kaizert Belgium.

Hullák és leveses csajkák között,
Sejtve, mi vár, ájultan elzuhansz.
S mit már a sors urnádnak lenni szánt,
Ezer darabra tört irgalmasan,
Ezer repeszre, metszve szét heréd.
A percben én, bizonytalan fiad,
Váltam holtra, Senki földjére vetve,
Nem járva távol horizontodat.
De hangod immár bezárult fejembe,
Megúsztam, várva alkalomra csak.

S e tetves háború régmúltba dőlt.
Te Párizsban koslattál, szomjasan
Bizonyítékra, próba-szeretőt
Vadászva, lelve grófnőt, görlöket -
S intim meséd e ponton megszakadt.
Húszéves voltam épp, mikor sebed,
Mint rák, megint kigyúlt. Tetőnk alatt
Tétova árny, halál settenkedett,
Szórt földre, polcra pirulát, kötést,
Majd egy napon kilopta lelkedet.

S bár átaludtak minden eseményt,
Mely érkező sziréna-hangba fúlt,
S míg itt lebegsz, gyomrodba láng tolul,
Szemedbe könny, elvert sok plecsnidért -
Lányokat képzelek, kik az imént
Haltak veled. Vevőre vár s virul
Megint felrémlő hitvesek hada,
Mind meganyagiasul, testet ölt.
Vak asszonyok, félig legendaként.
Szoknyát libbentenek szemed előtt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaM. B.

minimap