Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lowell, Amy: Minták (Patterns Magyar nyelven)

Lowell, Amy portréja

Patterns (Angol)

I walk down the garden paths,

And all the daffodils

Are blowing, and the bright blue squills.

I walk down the patterned garden-paths

In my stiff, brocaded gown.

With my powdered hair and jewelled fan,

I too am a rare

Pattern. As I wander down

The garden paths.

My dress is richly figured,

And the train

Makes a pink and silver stain

On the gravel, and the thrift

Of the borders.

Just a plate of current fashion,

Tripping by in high-heeled, ribboned shoes.

Not a softness anywhere about me,

Only whalebone and brocade.

And I sink on a seat in the shade

Of a lime tree. For my passion

Wars against the stiff brocade.

The daffodils and squills

Flutter in the breeze

As they please.

And I weep;

For the lime-tree is in blossom

And one small flower has dropped upon my bosom.

 

And the plashing of waterdrops

In the marble fountain

Comes down the garden-paths.

The dripping never stops.

Underneath my stiffened gown

Is the softness of a woman bathing in a marble basin,

A basin in the midst of hedges grown

So thick, she cannot see her lover hiding,

But she guesses he is near,

And the sliding of the water

Seems the stroking of a dear

Hand upon her.

What is Summer in a fine brocaded gown!

I should like to see it lying in a heap upon the ground.

All the pink and silver crumpled up on the ground.

 

I would be the pink and silver as I ran along the paths,

And he would stumble after,

Bewildered by my laughter.

I should see the sun flashing from his sword-hilt and the buckles

on his shoes.

I would choose

To lead him in a maze along the patterned paths,

A bright and laughing maze for my heavy-booted lover,

Till he caught me in the shade,

And the buttons of his waistcoat bruised my body as he clasped me,

Aching, melting, unafraid.

With the shadows of the leaves and the sundrops,

And the plopping of the waterdrops,

All about us in the open afternoon --

I am very like to swoon

With the weight of this brocade,

For the sun sifts through the shade.

 

Underneath the fallen blossom

In my bosom,

Is a letter I have hid.

It was brought to me this morning by a rider from the Duke.

"Madam, we regret to inform you that Lord Hartwell

Died in action Thursday se'nnight."

As I read it in the white, morning sunlight,

The letters squirmed like snakes.

"Any answer, Madam," said my footman.

"No," I told him.

"See that the messenger takes some refreshment.

No, no answer."

And I walked into the garden,

Up and down the patterned paths,

In my stiff, correct brocade.

The blue and yellow flowers stood up proudly in the sun,

Each one.

I stood upright too,

Held rigid to the pattern

By the stiffness of my gown.

Up and down I walked,

Up and down.

 

In a month he would have been my husband.

In a month, here, underneath this lime,

We would have broke the pattern;

He for me, and I for him,

He as Colonel, I as Lady,

On this shady seat.

He had a whim

That sunlight carried blessing.

And I answered, "It shall be as you have said."

Now he is dead.

 

In Summer and in Winter I shall walk

Up and down

The patterned garden-paths

In my stiff, brocaded gown.

The squills and daffodils

Will give place to pillared roses, and to asters, and to snow.

I shall go

Up and down,

In my gown.

Gorgeously arrayed,

Boned and stayed.

And the softness of my body will be guarded from embrace

By each button, hook, and lace.

For the man who should loose me is dead,

Fighting with the Duke in Flanders,

In a pattern called a war.

Christ! What are patterns for?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://classiclit.about.com

Minták (Magyar)

Járok a kert ösvényein.

Kinyílt a sok

Lángkék csillagvirág. A nárciszok.

Sétálok a kert mintás ösvényein

Merev brokátruhámban,

Rizsporos hajammal, ékszeres legyezőmmel

Magam is szép, ritka

Minta. Hogy lenn bejárom

A kert ösvényeit. 

Ruhám oly gazdag mintás, uszálya

Rózsa-ezüstös foltokat

Kuszál a

Sóderen... és a szegények

Szűkszavúsága.

Vadonatúj divatmodell

Tipeg el magas sarkú, szalagos cipellőben.

Nem burkol körül semmi puhaság,

Csak halcsont és brokát.

Belesüppedek egy székbe

Egy hársfa árnyán. Mert szenvedélyem

Felháborítja a merev brokát.

A nárciszok, csillagvirágok

Oly szabad-szépen

Ringnak a szélben.

S én sírok,

Mert virágzik a hársfa,

S mellemre hullott pici virága.

 

S a márványkútban

Vízcseppek csobogása

Zsong a kertösvényen.

Nem szűnik a cseppek csobbanása.

Merev ruhám alatt egy nő bársonypuhasága,

Ki fürdik szépen márványmedencében.

A medence körül sövény sűrű ága,

Oly sűrű, hogy nem látja:

Ott búvik kedvese -

Noha sejti szíve.

S a víz simulása:

A kedves keze

Simogatása.

Mi a nyár finom brokátruhába!

Szeretném látni a földön egy csomóba letűrve.

Ezüstöt, rózsaszínt a földön összegyűrve.

 

Bár én lennék a rózsaszín, az ezüst, hogy az ösvényen futok,

S kacajomtól villanyozva,

Utánam botladozna...

Bár látnám: hogy villog a nap cipőcsatján, kardmarkolatán.

Ezt választanám:

Mintás ösvények útvesztőin vezetném,

Mely kacagó, csilla útvesztő csizmás szeretőmnek,

Míg az árnyékban át nem karolna,

S zubbonya gombjai horzsolnák testemet,

S én olvadó, beteg,

Boldogtalan volnék...

Millió napfény-, levélárny-foszlánnyal,

Vízcsepp-csobbanással

Körülöttünk: e délutáni tág ég.

Elalélni vágynék...

Oly nehéz ez a brokát,

Mert az árnyékon napfény szüremlik át.

 

S hova a kis virág hullt, a lenge:

Keblembe

Levelet rejtettem.

A Hercegtől ma reggel hozta lovas küldönc.

"Úrnőm, fájdalommal tudatjuk: Lord Hartwell

Csütörtökhöz egy hete hősi halált halt."

Olvastam délelőtti napsugárban,

A betűk borzongtak, mint kígyók.

"Úrnőm, felelet?" - kérdezte lakájom.

"Semmi - mondtam neki. -

Adjon a küldöncnek frissítőt eleget.

Felelet: Semmi."

A kertben fel-le menni, menni

Mintás ösvényeken,

Korrekt, merev brokátban.

Kék-sárga virágok a napban fejüket felvetik.

Mindegyik.

Én is felállok

Ruhám merevségében

A mintát mímelve.

Fel-alá járok,

Fel-le, fel-le.

 

Egy hónap - s férjem lett volna.

Egy hónap - s e hársfa tövén

A mintát megtörtük volna.

Én érte, ő értem.

Ő: ezredes. Úrnője: én.

Ez árnyas padon a hársfa tövén.

Egy rögeszméje volt csak:

A napsugarak gyógyítnak.

"Legyen úgy - feleltem -, ahogy akarod."

És most: halott.

 

Télen-nyáron majd járom-járom

Fel-le, fel-le

A mintás kertutakat

Merev brokátmezembe.

A csillagvirágokat, nárciszokat

Felváltja majd a karózott rózsa, az őszirózsa, a hó.

Járni: jó.

Fel-le, fel-le.

Unt mezembe

Pompás öltözetembe,

Csontfűzőben feszengve:

Hamvas testemet megőrzi mások karcolásaitól

A gomb, a kampó, a zsinór.

Mert az, ki megoldozná: halott.

Flandriában csatázott a Herceggel

Egy másik mintában: a Háborúban.

Krisztus, e sok minta mi végre van?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://nokedlira.blogspot.hu

Kapcsolódó videók


minimap