Lowell, Robert: The Mouth of The Hudson

A single man stands like a bird-watcher,
and scuffles the pepper and salt snow
from a discarded, gray
Westinghouse Electric cable drum.
He cannot discover America by counting
the chains of condemned freight-trains
from thirty states. They jolt and jar
and junk in the siding below him.
He has trouble with his balance.
His eyes drop,
and he drifts with the wild ice
ticking seaward down the Hudson,
like the blank sides of a jig-saw puzzle.

The ice ticks seaward like a clock.
A negro toasts
wheat-seeds over the coke-fumes
of a punctured barrel.
Chemical air
sweeps in from New Jersey,
and smells of coffee.

Across the river,
ledges of suburban factories tan
in the sulphur-yellow sun
of the unforgivable landscape.

Magányos férfi áll, mint madárkémlelő,
a mákos havat kapargatja cipője
orrával egy szürke, ócska
Westinghouse Electric kábelcsévéből.
Nem fog rátalálni Amerikára,
hiába olvassa meg harminc állam
tehervonat-fegyencein a láncszemeket.
Csörömpöl odalenn a szerelvény.
A férfi csaknem leszédül.
Pillantása lehull;
már sodródik a vad zajlással, mely
a tenger felé kattog le a Hudsonon,
mint mozaikjáték felfordult lapjai.

A jég a tenger felé kattog, mint
falióra. Néger pirít
kokszfüstön búzamagot
egy lukas hordó felett.
Kávéillat árad át
New Jerseyből,
a vegyigyárak lehellete.

A folyó túlpartján
külvárosi gyárak szirtje
napozik a megbocsáthatatlan
táj kénsárga fényében.