Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Lydgate, John: The Dance of Death in London (detail)

Lydgate, John portréja

The Dance of Death in London (detail) (Angol)

Dethe to the Sergeaunt

 

Come forthe Sire Sergeaunt / with yowr stateli mace

Make no defence / ne no rebellioun

Not may availe / to grucche in this cace

Thowgh ye be deynous / of condicioun

For nowther peele / ne proteccioun

Mai yow fraunchise / to do nature wronge

For ther is noon / so sturdi Champioun

Thowgh he be myȝti / a-nother is as stronge.

 

 

The Sergeant answereth

 

How dar this dethe / sette on me a-reste

That am the kynges / chosen officere

Whiche yesterdai / bothe este & weste

Myn office dede / ful surquedous of chere

But now this dai / I am a-rested here

And mai not fle / thowgh I had hit sworne

Eche man is lothe / to dye ferre and nere

That hath not lerned / for to dye a-forne.

 

 

Dethe to the Monk

 

Sire monke also / with yowre blake abite

ye mai no lenger / holde here soioure

Ther is no thinge / that mai yow here respite

Aȝeyn my myght / yow for to do socoure

ye mote accounte / towchyng yowre laboure

How ye haue spente hit / in dede worde & thowght

To erthe and asshes / turneth eueri floure

The life of man / is but a thynge of nowght.

 

 

The Monk answereth

 

I had leuere / in [the] cloystre be

Atte my boke / and studie my seruice

Whiche is a place / contemplatif to se

But I haue spente / my life in many vise

Liche as a fole / dissolute and nyce

God of his merci / graunte me repentaunce

Be chere owtewarde / harde to deuyce

Al ben not meri / whiche that men seen daunce.

 

 

Dethe to the Usurere

 

Thow vserere loke up & be-holde

Un to wynnynge / thow settest al thi peyne

Whose couetise / wexeth neuer colde

Thi gredi thruste / so sore the dothe constreyne

But thow shalt neuer / thi desire atteyne

Suche an etik / thyn herte frete shal

That but of pite / God his honde refreyne

Oo parilous stroke / shal make the lese al.

 

 

The Usurere answereth

 

Now me behoueth / sodeynly to dey

Whiche is to me / grete peyne & grete greuaunce

Socowre to fynde / I see no maner weie

Of golde ne siluer / be no cheuisshaunce

Dethe thrugh his haste / a-bitte no puruiaunce

Of folkes blynde / that can not loke welle

Ful ofte happeth / be kynde or fatal chaunce

Somme haue feyre yȝen / that seen neuer adele

 

 

The pore man to þe Usurere

 

Usure to god / is ful grete offence

And in his sight / a grete abusioun

The pore borweth / par cas for Indigence

The riche lent / be fals collucioun

Onli for lucre / in his entencioun

Dethe shal hem bothe / to accomptes fette

To make rekennynge / be computacioun

No man is quytte / that is be-hynde of dette.

 

 

Dethe to the Phisician

 

Maister of phisik / whiche [o]n yowre uryne

So loke and gase / & stare a-genne the sunne

For al yowre crafte / & studie of medicyne

Al the practik / & science that ye cunne

yowre lyues cours / so ferforthe ys I-runne

Aȝeyne my myght / yowre crafte mai not endure

For al the golde / that ye ther-bi bane wonne

Good leche is he / that can hym self recure.

 

 

The Phecissian answereth

 

Ful longe a-gon / that I vn-to phesike

Sette my witte / and my diligence

In speculatif / & also in practike

To gete a name / thurgh myn excellence

To fynde oute / agens pestilence

Preseruatifes / to staunche hit & to fyne

But I dar saie / shortli in sentence

Agens dethe / is worth no medicyne.

 

 

Dethe to the amerous Squyere

 

Ye that be Jentel / so fresshe & amerous

Of yeres yonge / flowryng in yowre grene age

Lusti fre of herte / and eke desyrous

Ful of deuyses / and chaunge yn yowre corage

Plesaunt of porte / of loke & [of] visage

But al shal turne / in to asshes dede

For al beaute / is but a feynte ymage

Whiche steleth a-wai / or folkes can take hede.

 

 

The Squyer answereth

 

Allas allas / I can now no socoure

A-geyns dethe / for my selfe prouyde

Adieu of yowthe / the lusti fressh floure

Adieu veynglorie / [of bewte and of pride]

Adieu al seruyse / of the god cupide

Adieu my ladyes / so fresshe so wel be-seyne

For ageyne dethe / no thynge mai abide

And wyndes grete / gon doune with litel reyne

 

 

Dethe to the Gentilwoman amerous

 

Come forthe Maistresse / of ȝeres yonge & grene

Whiche holde yowre self / of beaute souereyne

As feire as ye / was sum tyme pollicene

Penelope / and the quene Eleyne

ȝitte on this daunce / thei wenten bothe tweyne

And so shul ye / for al yowre straungenesse

Though daunger longe / yn loue hathe lad yow reyne

A-rested is / yowre chaunge of dowblenesse.

 

 

The Jentilwoman answereth

 

O cruel dethe / that sparest noon a-state

To olde and yonge / thow arte indefferente

To my beaute / thou haste I-seide checke-mate

So hasti is / thi mortal Jugemente

For yn my yowthe / this was myn entente

To my seruyce / many a man to a lured

But she is a fole / shortli yn sentemente

That in her beaute / is to moche assured.

 

 

Dethe to the man of lawe

 

Sire aduocate / shorte processe for to make

Ye mote come plete / a-fore the hye Juge

Many a quarel / ye haue undurtake

And for lucre / to do folke refuge

But my fraunchise / is so large & huge

That counceile noon / a-vaile mai but trouth

He skapeth wyseli / of dethe the grete deluge

To-fore the dome / who is not teynte with slouth.

You must come and plead before the high judge

 

 

The mon of law answereth

 

Of right and resoun / be natures lawe

I can [not] put a-gen dethe / no defence

Ne be no sleyght / me kepe ne with-drawe

For al my witte / and [my] grete prudence

To make appele / from his dredeful sentence

No thyng yn erthe / mai a man preserue

A-geyne his myght / to make † resistence

God quyte al men / liche as thei deserue.

 

 

Dethe to the Jouroure

 

Maister ioroure / whiche that atte assise

And atte shires / questes doste embrace

Depart[ist] londe / like to thy deuyse

And who moste ȝaf / moste stode yn thi grace

The pore man loste / londe and place

For golde thow / [cow]dest / folke disherite

But now lete see / with thi teynte face

To-fore the Juge / howe thow cannest the quyte.

 

 

The Joroure answereth

 

Somme tyme I was cleped / yn my Cuntre

The belle wedyr / and that was not a lite

Not loued but drad / of hye & lowe degre

For whom me liste / be crafte y conde endite

And hange the trewe / & the thief respite

Al the cuntre / be my worde was lad

But y dar sei / shortli for to write

Of my dethe / many a man is glad.

 

 

Dethe to the Mynstralle

 

O thow Minstral / that cannest so note & pipe

Un-to folkes / for to do plesaunce

By the right honde [anoone] I shal the gripe

With these other / to go vp-on my daunce

Ther is no scape / nowther a-voydaunce

On no side / to contrarie my sentence

For yn musik / be crafte & accordaunce

Who maister is / shew his science.

 

 

The Mynstral answereth

 

This newe daunce / is to me so straunge

Wonder dyuerse / and passyngli contrarie

The dredful fotyng / dothe so ofte chaunge

And the mesures / so ofte sithes varie

Whiche now to me / is no thyng necessarie

ȝif hit were so / that I myght asterte

But many a man / ȝif I shal not tarie

Ofte daunceth / but no thynge of herte.

 

 

deynous: disdainful

peele: appeal

fraunchise: make free

surquedous: proud, chere: face, mien

had leuere: would rather

Liche as a fole: Like a fool

cheuisshaunce: borrowing or lending money

hem: them, fette: fetch

look, gaze and stare against the sun

leche: physician (leech)

thurgh: through

hit: it, fyne: end

eke: also

sum tyme: formerly

ȝitte: yet

lucre: profit, gain, refuge: protection

fraunchise: privilege

dome: Judgement

Somme tyme: Formerly



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.dodedans

Haláltánc Londonban (részlet) (Magyar)

A Halál az Őrmesternek

 

Mozgás, őrmester úr, azzal a szép

buzogánnyal; ne védekezz, ne lázadj.

Tiltakozz: – te iszod meg a levét

akármi gőgös elbizakodásnak;

mert hogy a természetre zabolát rakj,

nem jogosít kérés, se védelem,

mert oly erős bajnokot nem találhatsz,

hogy még egy olyan erős ne legyen.

 

 

Az Őrmester válaszol

 

Elémbe áll – mit mer ez a halál!

A király tisztesét, zaklatna engem?

Mikor tegnap még hetedhét határ

hevert a lábamnál, hogy megneveljem!

S akkor most – mit se tehetek ez ellen;

bár esküm szegve akár futamodnék.

Ez vár mindenkire, el kell viselnem;

meghalni tanul, aki nem tanult még.

 

 

A Halál a Szerzeteshez

 

Te is, szerzetes úr, sötét csuhás,

állj meg, tovább nem róhatod a földet.

Nincs haladék, kár a próbálkozás:

terved vélem szemben nem sikerülhet.

És számot kell adnod, mi végre gyűltek

s fogytak perceid, tettek és szavak;

minden virág por s hamu lesz, elültet

és letép a sors, léted ennyi csak.

 

 

A Szerzetes válaszol

 

Kolostorban volna jó könyveimmel,

szolgálatom szent szellemét tanulván;

töprengés hona az, átszellemült hely,

de látom, időm léha tékozoltán

sírhatok, mint a bolond, szertehullván.

Isten kegyelme, adj bűnbánatot!

Ne ítélj külszín derültén-borultán:

nem mind vigalmasok a táncolók.

 

 

A Halál az Uzsoráshoz

 

Te uzsorás, nézz fel, s lásd: egyre falsz,

nyerészkedőn zabálsz, a pénzt emészted,

mohóságod nem hagy, akarsz s akarsz,

mert valami folyton szerezni késztet.

De vágyad célját soha el nem éred,

oly heves óhajok tépik szived,

könyörülete tart Isten kezének;

elenged – s egy csapás végez veled.

 

 

Az Uzsorás válaszol

 

Érzem, most meg kell halnom hirtelen,

nagy kín ez nékem, sérelmes valómnak;

nincs arany, ezüst, semmi pénznemem,

melynek kölcsönzése itt most megóvhat.

A halál készületlen vinne, nógat;

vakokat gyakorta ér végzetes

baleset – jaj, ép szemű földlakónak

látása sem igen tökéletes.

 

 

A Szegény Ember az Uzsoráshoz

 

Isten előtt nagy bűn az uzsora,

szemében áldatlan törvényszegés.

Ínségből kölcsön a szegény sora;

ha gazdag kölcsönt ad, a csalfa ész

igazi tárgya a nyerészkedés.

Viszi majd azt is, ezt is a Halál,

mindegyikükkel egy a számvetés,

ki-ki is adósság jegyében áll.

 

 

A Halál az Orvoshoz

 

Élettudor, ki vizeletedet

nap felé fordítván, vizslatva nézed,

tudományod mindenható lehet

szűk-tág körén, de bármi cselvetésed

hívság csak, ha érzed egyszerre: véged,

hatalmam ellen nincsen praktikád.

Hozhatott dús kincset mesterkedésed —

orvos az, ki meggyógyítja magát.

 

 

Az Orvos válaszol

 

Régóta, hogy az orvostudományra

fordítom eszemet s szorgalmamat,

elméletére és gyakorlatára,

bizonyítandó jeles voltomat,

hátha pestis ellen szerem akad,

olyan óv-szer, mely lenne pusztulása;

most összefoglalom tudásomat:

Nem adatik orvosság a halálra.

 

 

A Halál a szerelmes Urasághoz

 

Előkelő te, kedves és szerelmes

a jó ifjúkorban, mely szín virág,

s megannyi terv, s új-új barát a cselhez,

mely élteti kalandok évadát:

kellemes látványod nem tart tovább,

mint akárki más halálraítélté,

mert minden szépség porló, gyönge báb,

foszlik, mire az emberész felérné.

 

 

Az Uraság válaszol

 

Jaj, jaj, mentséget én nem lelhetek,

a szépség a halál ellen: mihaszna!

Ifjúság, friss virág, isten veled,

gyönyörű gőg, te sem lehetsz vigasz ma!

Isten veled, Cupido sok malasztja,

hölgyek, ti, zsenge lények, finomak,

a halál mindőnk teljét elmulasztja,

nagy szeleknek kis zápora fakad.

 

 

A Halál a szerelmes Hölgyhöz

 

Jöjj, asszonyom, ki ékes éveiddel

hiszed magad oly királynői szépnek:

Polyxéna is ezt vallotta, hidd el,

mást Penelopé s Heléné sem érzett;

mégis mind e táncon érték a véget,

mely téged is elér, bármi hideg vagy:

jó ideje színleled a szemérmet,

most kétszínű időd örökre elhagy.

 

 

A Hölgy válaszol

 

Kegyetlen halál, mért kell így aratnod,

hogy közömbös neked ifjú s öreg!

Szépségemnek hamar adod a mattot,

nem halogatod végítéleted?

Sok férfit szolgámmá édesgetek,

ez volt fiatal korom óhaja;

most – mire jut! Rövid a felelet:

asszony, ne bízz szépségedben soha.

 

 

A Halál a Jogászhoz

 

Ügyvéd úr, hogy itt ne csűrjem-csavarjam:

jönnöd kell, s nagy Bírád előtt megállnod;

sok pert vállaltál, jó pénzért a latban

ezt-azt nyomtál, így kínáltál tanácsot.

De az én Jogom fentebb jog, no, látod!

Tanácsra nem hallgat, ügyvédi szóra.

Ugyan mi véd? Jő özönvíz-halálod,

s nem ment semmi, ha rest voltál a jóra.

 

 

A Jogász válaszol

 

Nem tudok ész, jog s természet szerinti

védelmet a magunk halála ellen,

hatályától nem mentes soha senki,

én sem bízhatom fortélyos eszemben;

megnyugszom iszonyú ítéletemben,

mert nem fog rajta eszköz, tudhatom.

Isten ellen mi végre védekeznem?

Itt érdem szerint jár a jutalom.

 

 

A Halál az Esküdthöz

 

Esküdt úr, ki a bírói emelvény

oltalmából vizsgáltad a világot,

földet-hasznot magad felé terelvén,

s a bőkezűé lett támogatásod,

s a szegényről a gúnya is levásott;

örökségeket – aranyért! – te adtál,

most mivel igazítod számadásod?

Nem vesztegethető bírád-urad vár.

 

 

Az Esküdt válaszol

 

Vidékemen úgy hívtak: Szélkakas;

e név az igazsághoz hajazott.

Félt minden rend-rang, alacsony s magas,

szavam, ha kívánt, sok bajt okozott:

tolvajt mentett, hívet akasztatott,

messzi földig jól-rosszul elhatottam.

Mit kerteljek? A hírre, hogy halott

az esküdt, támad káröröm sokakban.

 

 

A Halál a Vándorénekesnek

 

Vándorénekes, szívek örömére

szolgál, ha te dalolsz vagy furulyázol!

Hoppsza, kerülj kezemre-közelébbre;

velük járd itt, ki ne maradj e táncból.

Mert nincs menekvés, mulattass akárhol,

ha mulatásra okot a halál ad;

az nagy művész, ki ily harmóniákból

lop anyagot a zenész-tudománynak!

 

 

A Vándorénekes válaszol

 

Ez az új tánc valóban furcsa nékem,

csudásan számos alakban forog,

borzasztóan kell igazgatni léptem,

a mértékek is egyre változók,

s nekem alig hiányzott ily dolog,

de nem futhatok el, hát rajta, híven!

S ha már így, én csak egyet mondhatok:

hány láb ropja e földön kényszerűen!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap