Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

MacDiarmid, Hugh: Crystals Like Blood

MacDiarmid, Hugh portréja

Crystals Like Blood (Angol)

I remember how, long ago, I found

Crystals like blood in a broken stone

 

I picked up a chunk of broken bed-rock

And turned it this way and that,

It was heavier than one would have expected

>From its size. One face was caked

With brown limestone. But the rest

Was a hard greenish-grey quartz-like stone

Faintly dappled with darker shadows,

And in this quartz ran veins and beads

Of bright magenta.

 

And I remember how later on I saw

How mercury is extracted from cinnabar

--The double ring of piledrivers

Like the multiple legs of a fantastically symmetrical spider

Rising and falling with monotonous precision,

Marching round in an endless circle

And pounding up and down with a tireless, thunderous force,

While, beyond, another conveyor drew the crumbled ore

From the bottom and raised it to an opening high

In the side of a gigantic grey-white kiln.

 

So I remember how mercury is got

When I contrast my living memory of you

And your dear body rotting here in the clay

--And feel once again released in me

The bright torrents of felicity, naturalness, and faith

My treadmill memory draws from you yet.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.everypoet.net/element/display.php?symbol=Hg

Vérszerű szilánkok (Magyar)

Emlékszem, hogyan leltem réges-régen

vérszerű kristályokra egy törött kőben.

 

Fölemeltem a csorba kőzetdarabot,

ide-oda forgattam: súlyosabb

volt, mint nagyságából hittem volna.

S barna mészkő rétegeződött

egyik lapján. De a többi: kemény,

zöldesszürke, kvarcos kő volt, sötétebb

árnyalatokkal enyhén pettyezett, és itt,

ebben a kvarcban futottak az erek, ragyogtak

magenta-vörös gyöngyszemek.

 

S emlékszem, mint láttam később,

hogyan vonnak ki cinóberitből higanyt

– kettős gyűrűben cölöpverő kosok,

mint fantasztikus-szimmetrikus, soklábú pók:

monoton-pontos zuhanás-emelkedés,

kör-menetelve végtelen, ívesen, és

fáradhatatlan mennydörögve, sulykolón,

míg rajta túl a szétmorzsolt ércet egy másik konvejor

kivonta a mélyből, s a gigászi égetőkemence

szürkés-fehér oldalán magasan tátongó nyíláshoz emelte.

 

Így rémlik fel, hogyan nyernek higanyt,

ha elgondolom, emléked bennem még hogy él,

s drága tested hogy rothad az agyagban

– s érzem megint, boldogság szabadul el, árad

tündöklő zuhatagával az élet, a hit odabenn,

belőled vonja ki egyre taposómalom emlékezetem.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap