Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

MacLeish, Archibald: Amerika ígéret volt (America Was Promises Magyar nyelven)

MacLeish, Archibald portréja

America Was Promises (Angol)

Who is the voyager in these leaves?
Who is the traveler in this journey
Deciphers the revolving night: receives
The signal from the light returning?

America was promises to whom?

East were the
Dead kings and the remembered sepulchers:
West was the grass.
The groves of the oaks were at evening.

Eastward are the nights where we have slept.

And we move on: we move down:
With the first light we push forward:
We descend from the past as a wandering people from mountains.
We cross into the day to be discovered.
The dead are left where they fall-at dark
At night late under the coverlets.
We mark the place with the shape of our teeth on our fingers.
The room is left as it was: the love
Who is the traveler in these leaves these
Annual waters and beside the doors
Jonquils: then the rose: the eaves

Heaping the thunder up: the mornings
Opening on like great valleys
Never till now approached: the familiar trees
Far off: distant with the future:
The hollyhocks beyond the afternoons:
The butterflies over the ripening fruit on the balconies:
And all beautiful
All before us

America was always promises.
From the first voyage and the first ship there were promises-
'the tropic bird which does not sleep at sea'
'the great mass of dark heavy clouds which is a sign'
'the drizzle of rain without wind is a sure sign'
'the whale which is an indication'
'the stalk loaded with roseberries'
'and all these signs were from the west'
'and all night heard birds passing.'

Who is the voyager on these coasts?
Who is the traveler in these waters
Expects the future as a shore: foresees
Like Indies to the west the ending-he
The rumor of the surf intends?

America was promises-to whom?

Jefferson knew:
Declared it before God and before history:
Declares it still in the remembering tomb.
The promises were Man's: the land was his-
Man endowed by his Creator:
Earnest in love: perfectible by reason:

Just and perceiving justice: his natural nature
Clear and sweet at the source as springs in trees are.
It was Man the promises contemplated.
The times had chosen man: no other:
Bloom on his face of every future:
Brother of stars and of all travelers:
Brother of time and of all mysteries:
Brother of grass also: of fruit trees.
It was Man who had been promised: who should have.
Man was to ride from the Tidewater: over the Gap:
West and South with the water: taking the book with him:
Taking the wheat seed: corn seed: pip of apple:
Building liberty a farmyard wide:
Breeding for useful labor: for good looks:
For husbandry: humanity: for pride-
Practising self-respect and common decency.

And Man turned into men in Philadelphia
Practising prudence on a long-term lease:
Building liberty to fit the parlor:
Bred for crystal on the frontroom shelves:
Just and perceiving justice by the dollar:
Patriotic with the bonds at par
(And their children's children brag of their deeds for the Colonies)
Man rode up from the Tidewater: over the Gap:
Turned into men: turned into two-day settlers:
Lawyers with the land-grants in their caps:
Coon-skin voters wanting theirs and getting it.

Turned the promises to capital: invested it.

America was always promises:
'the wheel like a sun as big as a cart wheel
with many sorts of pictures on it
the whole of fine gold'

'twenty golden ducks
beautifully worked and very natural looking
and some like dogs of the kind they keep'

And they waved us west from the dunes: they cried out
Colua! Mexico! ...Colua!

America was promises to whom?

Old Man Adams knew. He told us-
An aristocracy of compound interest
Hereditary through the common stock!
We'd have one sure before the mare was older.
"The first want of every man was his dinner:
The second his girl." Kings were by the pocket.
Wealth made blood made wealth made blood made wealthy.
Enlightened selfishness gave lasting light.
Winners bred grandsons: losers only bred!

And the Aristocracy of politic selfishness
Bought the land up: bought the towns: the sites:
The goods: the government: the people. Bled them.
Sold them. Kept the profit. Lost itself.

The Aristocracy of Wealth and Talents
Turned its talents into wealth and lost them.
Turned enlightened selfishness to wealth.
Turned self-interest into bankbooks: balanced them.
Bred out: bred to fools: to hostlers:
Card sharps: well dressed women: dancefloor doublers.
The Aristocracy of Wealth and Talents
Sold its talents: bought the public notice:
Drank in public: went to bed in public:
Patronized the arts in public: pall'd with
Public authors public beauties: posed in
Public postures for the public page.
The Aristocracy of Wealth and Talents
Withered of talent and ashamed of wealth
Bred to sonsinlaw: insane relations:
Girls with open secrets: sailors' Galahads:
Prurient virgins with the tales to tell:
Women with dead wombs and living wishes.

The Aristocracy of Wealth and Talents
Moved out: settled on the Coninent:
Sat beside the water at Rapallo:
Died in a rented house: unwept: unhonored.

And the child says I see the lightning on you.

The weed between the railroad tracks
Tasting of sweat: tasting of poverty:
The bitter and pure taste where the hawk hovers:
Native as the deer bone in the sand

O my America for whom?

For whom the promises? For whom the river
"It flows west! Look at the ripple of it!"
The grass "so that it was wonderful to see
And the endless without end with wind wonderful!"
The Great Lakes: landless as oceans: their beaches
Coarse sand: clean gravel: pebbles:
Their bluffs smelling of sunflowers: smelling of surf:
Of fresh water: of wild sunflowers...wilderness.
For whom the evening mountains on the sky:
The night wind from the west: the moon descending?

Tom Paine knew.
Tom Paine knew the People.
The promises were spoken to the People.
History was voyages toward the People.
Amercas were landfalls of the People.
Stars and expectations were the signals of the People.

Whatever was truly built the people built it.
Whatever was taken down they had taken it down.
Whatever was worn they had worn-ax handles: fiddle-bows:
Sills of doorways: names for children: for mountains.
Whatever was long forgotten they had forgotten-
Fame of the great: names of the rich and their mottos.
The People had the promises: they'd keep them.
They waited their time in the world: they had wise sayings.
They counted out their time by day to day.
They counted it out day after day into history.
They had time and to spare in the spill of their big fists.
They had all the time there was like a handful of wheat seed.
When the time came they would speak and the rest would listen.

And the time came and the People did not speak.

The time came: the time comes: the speakers
Come and these who speak are not the People.

These who speak with gunstocks at the doors:
These the coarse ambitious priest
Leads by the bloody fingers forward:
These who reach with stiffened arm to touch
What none who took dared touch before:
These who touch the truth are not the People.

These the savage fables of the time
Lick at the fingers as a bitch will waked at morning:
These who teach the lie are not the People.

The time came: the time comes

Comes and to whom? To these? Was it for these
The surf was secret on the new-found shore?
Was it for these the branch was on the water?-
These whom all the years were toward
The golden images the clouds the mountains?

Never before: never in any summer:
Never were days so generous: stars so mild:
Even in old men's talk or in books or remembering
Far back in a gone childhood
Or farther still to the light where Homer wanders-
The air all lucid with the solemn blue
That hills take at the distance beyond change...
That time takes also at the distances.

Never were there promises as now:
Never was green deeper: earth warmer:
Light more beautiful to see: the sound of
Water lovelier: the many forms of
Leaves: stones: clouds: beasts: shadows
Clearer more admirable or the faces
More like answering faces or the hands
Quicker: more brotherly:

the aching taste of
Time more salt upon the tongue: more human
Never in any summer: and to whom?

At dusk: by street lights: in the rooms we ask this.

We do not ask for Truth now from John Adams.
We do not ask for Tongues from Thomas Jefferson.
We do not ask for Justice from Tom Paine.
We ask for answers.

And there is an answer.

There is Spain Austria Poland China Bohemia.
There are dead men in the pits in all those countries.
Their mouths are silent but they speak. They say
"The promises are theirs who take them."

Listen! Brothers! Generation!
Listen! You have heard these words. Believe it!
Believe the promises are theirs who take them!

Believe unless we take them for ourselves
Others will take them for the use of others!

Believe unless we take them for ourselves
All of us: one here; another there:
Men not Man: people not the People:
Hands: mouths: arms: eyes: not syllables-
Believe unless we take them for ourselves
Others will take them not for us: for others!

Believe unless we take them for ourselves
Now: soon: by the clock: before tomorrow:
Others will take them: not for now: for longer!

Listen! Brothers! Generation!
Companions of leaves: of the sun: of the slow evenings:
Companions of the many days: of all of them:
Listen! Believe the speaking dead! Believe
The journey is our journey. O believe
The signals were to us: the signs: the birds by
Night: the breaking surf.

America is promises to

America is promises to
To take them
With love but
Take them.

O believe this!

FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://sites.google.com

Amerika ígéret volt (Magyar)

Ki ez a vándor holt levelek között?
Ki az utas ezen az utazáson
A forgó éj kibetűzője, a visszatérő
Fény jeladását aki felveszi?

Amerika ígéret volt - kinek?

Kelet volt
A halott királyok és az el nem feledett sírok,
Nyugat volt a fű.
A tölgyligetek napszállatra voltak.

Keletre vannak az éjszakák, ahol aludtunk.

És tovább és tovább lefelé,
Az első fénnyel nyomulunk előre,
Szállunk le a múltból, mint vándorló nap a hegyekből.
Átkelünk a nappalba, hogy fölfedezzük.
A halottakat ott hagyjuk, ahol elestek - a sötétben
Késő éjszakán a takarók alatt.
Megjelöljük a helyet fogunk nyomával ujjainkon.
A szobát úgy hagyjuk, ahogy volt: a szerelem
Ki az utas e holt levelek között ez időszaki
Vizekben és a kapuknál koronás
Nárciszok, aztán a rózsa, a mennydörgést

Feltartó eresz, a soha eddig meg nem
Közelített nagy völgyekként kinyíló
Reggelek, a jövőtől révedező
Meghitt fák messze távol,
A délutánok mögött a mályvák,
Az érett gyümölcs fölött az erkélyen a lepkék,
És minden gyönyörű
Minden előttünk

Amerika ígéret volt mindig.
Az első utazástól és az első hajótól kezdve volt ígéret -
„A trópusi madár, amely, nem alszik tengeren"
„Sötét súlyos felhők tömege jeladás"
„A szél nélkül szitáló eső biztos jeladás"
„A cethal előjel"
„A bot amely úgy látszik vassal van kifaragva
„A csipkebogyóval megrakott vessző"
„És mindezek a jeladások nyugatról jönnek"
„És minden éjszaka hallottam madarak vonulását."

Ki a vándor e partokon?
Ki az utas e vizekben,
A jövőt mint szárazföldet reméli - látja előre
Mint nyugatra az, Indiákat, a végcéltó az,
Akit jelez a hullámverés zaja?

Amerika ígéret volt - kinek?

Jefferson tudta:
Kinyilvánította Isten és történelem előtt,
Kinyilvánítja még mindig a nemfelejtő sírban.
Emberé volt az ígéret, aminthogy övé a föld
A Teremtőjétől megáldott Emberé,
Aki komoly a szerelemben, értelemmel tökéletesíthető:

Igaz és igazságot felismerő, természetes természete
Eredettől tiszta és szelíd, akár források a fákban.
Az emberről szólt az ígéret.
Az idő választotta az Embert, senki mást:
Arcán a minden jövendő virága,
Testvére a csillagoknak és minden vándoroknak,
Testvére az időnek és minden rejtelemnek,
Testvére a gyümölcsfáknak, a fűnek is.
Az ember volt, aki megígértetett: a teljesedni fogó.
Nyargalni hivatott az Ember, a Szoroson át,
Nyugatra, Délre a vízzel, vinni magával a könyvet,
Vinni a búzamagot, kukoricamagot, almaoltványt,
Szabadságot építeni tanyaterületnyit,
Hasznos munkára tenyészve, tetszetős külalakra,
Házaséletre, emberségre, büszkeségre -
Önbecsülést meg köztisztességet gyakorolva.

És az Ember emberekre váltotta magát Philadelphiában,
Okosságot gyakorolt hosszú lejáratra,
Szabadságot épített
Szalonba illőt,
A fogadószoba kristályaihoz tenyészve,
Dollártól igaz és dollárigazságot felismerő,
Hazafias a kötvényekkel egyenértékűen
(És gyermekeik gyermekei kérkednek, hogy mit tettek a Gyarmatokért).
Az Ember felnyargalt a Partszegélyről, a Szoroson át,
Emberekre váltotta magát: kétnapos telepesekre,
Ügyvédekre, birtoklevelekkel a sapkájuk alatt,
Mosómedveprémes választókra, akik földet akartak és meg is kapták.

Tőkére váltották és befektették az ígéretet.

Amerika ígéret volt mindig:
„A kerék mint egy nap és akkora mint egy szekér kereke
Rajta sokfajta képpel
Az egész tiszta aranyból"

„Húsz aranykacsa
Szép munka és igazán természetes
Némelyik akár egy kutya az itteni fajtából"

És a dűnáktól nyugatra integettek nekünk és felkiáltottak
Kolua! Mexikó! ...Kolua!

Amerika ígéret volt - kinek?

Adams apánk tudta. Megmondta nekünk -
A kamatos kamat arisztokráciája
A közös tőkén át örökletes!
Legyen nekünk is ilyen, mielőtt a tenyészkanca kiöregszik.
„Minden ember első szükséglete a vacsorája,
Második a nője." Zsebcsinálta királyok.
Vagyon vált vérré vagyonná vérré vagyonná.
Felvilágosult önzés tartósan világított.
Unokát nemzett a nyertes, a vesztes csak céltalanul!

És a politikai önzés Arisztokráciája
Felvásárolta a földet, megvette a városokat, a telkeket,
A javakat, a kormányt, a népet. Szipolyozta őket.
Eladta őket. Megtartotta a hasznot. Elveszítette önmagát.

A Vagyon és Tehetség Arisztokráciája
Vagyonra váltotta tehetségét és elveszítette.
Vagyonra váltotta a felvilágosult önzést.
Az önérdeket betétkönyvre váltotta: egyenlegét egyensúlyban tartotta.
Kitenyésztett: bolondokká tenyészett, lovagokká,
Sipistákká, elegáns asszonyokká, parkett-táncosokká.
A Vagyon és Tehetség Arisztokráciája
Eladta tehetségét, megvette a nyilvános szereplést:
Nyilvánosan ivott, nyilvánosan feküdt ágyba,
Nyilvánosan támogatta a művészetet, megcsömörlött
Nyilvános szerzőktől, nyilvános szépségektől, pózba állt
Nyilvános helyzetekben a nyilvános lapoknak.
A Vagyon és Tehetség Arisztokráciája
Elsorvadt tehetséggel és a vagyont szégyellve
Vőmuramokká tenyészett, beteges kapcsolatokra,
Nyilvános titkú lányokká, tengerész Galahadokká,
Buja szűzekké a hozzájuk fűződő pletykákkal,
Halott méhű, eleven vágyú asszonyokká.

A Vagyon és Tehetség Arisztokráciája
Kirajzott: letelepedett Európában,
A vízparton ült Rapallóban,
Bérelt házban húnyt el, megsiratatlan, megvetetten.

És szól a gyermek: látom a villámot fölöttetek.

A vasuti vágányok közt a gyom
Izzadságszaga, szegényszaga,
A keserű és tiszta szag, hol a karvaly kering:
Törzsökös mint a dámvadcsont a homokban.

Ó, én Amerikám kinek?

Kinek az ígéret? Kinek a folyó:
„Nyugatra folyik! Nézd hogy fodrozódik!"
A fű: „Úgy hogy csodálatos volt
És vég nélkül végtelen és a szél, csodálatos !"
A Nagy Tavak: parttalanok mint óceánok, a fövenyük
Durva homok, tiszta kavicshordalék; 
Martjuk illata: napraforgók, hullámtörés,
Friss víz, vad napraforgók... vadon.
Kinek az esti hegyek az égen,
Nyugatról az éji szél, a lemenő hold?

Tom Paine tudta.
Tom Paine tudta, mi a nép.
Az ígéret a Népnek szólt.
A Történelem utazás volt a Nép felé.
Amerika a Nép földindulása volt.
Csillagok és remények a Nép jeladásai voltak.

Ami igazán felépíttetett, a Nép rakta fel.
Ami lebontatott, ők bontották le.
Ami használatban volt, ők vitték magukkal - baltanyelek, hegedűvonók,
Ajtóküszöbök, nevek, gyereknek valók és hegyeknek valók
Ami régen el volt felejtve, azt ők felejtették el -
A nagyok dicsőségét, a gazdagok nevét, jeligéit.
A Népé volt az ígéret: ők betöltenék.
Vártak a maguk idejére a világban: voltak bölcs mondásaik.
Kiszámolták a maguk idejét napról napra.
Kiszámolták nap nap után a történelembe.
Bőven volt idejük, hatalmas öklükből kibuggyanó.
Benne volt minden idő mintha csak egy marék búzamag.
Mire eljönne az idő szólnának ők és hallgatná a többi.

És eljött az idő és nem szólt a Nép.

Eljött az idő, eljön az idő: a szónokok
Jönnek, és akik szólnak, nem a Nép.

Ezek akik puskatussal szólnak a kapuk előtt,
Ezeket a becsvágyó durva pap
Vezeti véres kezüknél fogva előre;
Ezek akik merev karjukat kinyújtva nyúlnak ahhoz
Amihez senki mohó se mert nyúlni azelőtt:
Ezek akik az igazsághoz nyúlnak, nem a Nép.

Ezeknek idő vad meséi
Kezüket nyalják mint szuka ha ébresztve reggel:
Ezek akik a hazugságot tanítják, nem a nép.

Eljött az idő, eljön az idő

Eljön és kinek? Ezeknek? Ezekért volt
A hullámverés titka újonnan meglelt partokon?
Ezekért úszott: az ág a vízen? -
Ezek felé matattak mind az évek az arany
Képek a felhők a helyek felé?

Soha ezelőtt, soha semmi nyáron,
Soha nem voltak ilyen bőkezű napok, csillagok ilyen szelídek,
Még öregek szavaiban sem, vagy könyvekben, sem a messze vissza
Egy letűnt gyerekkorra való emlékezésben
Vagy még messzebb, addig a fényig, ahol Homérosz bolyong -
 A levegő csupa tündöklés az ünnepi kéktől
Amibe a dombok öltöznek a távolban túl a változáson...
Amibe az idő is öltözik a távolokban.

Soha mint most még nem volt az ígéret,
Soha mélyebb a zöld, a föld melegebb,
Fény soha szebb a szemnek, a víz
Hangja gyönyörűbb, sok formái leveleknek,
Köveknek, felhőknek, állatoknak, soha az árnyak
Tisztábbak, csodásabbak, sem az arcok
Arcokra felelőbbek, vagy a kezek
Gyorsabbak, testvériebbek,

az idő
Fájó íze se sósabb a nyelven, emberibb
Soha semmi nyáron: és kinek?

Alkonyatkor, utcai fények közt, a szobákban kérdezzük ezt.

Nem kérdezzük már az Igazat John Adamstól.
Nem kérünk Nyelveket Thomas Jeffersontól.
Nem kérünk Igazságot Tom Paine-től.
Feleletet kérünk.

És van felelet.

Van Spanyolország Ausztria Lengyelország Kína Csehország.
Vannak halottak mind ez országok gödreiben.
Szájuk néma, de szólnak. Azt mondják:
„Az ígéret azé aki elveszi."

Figyeljetek! Testvérek! Nemzedék!
Figyeljetek! Hallottátok e szavakat. Higgyétek el!
Higgyétek az ígéret azé aki elveszi!

Higgyétek hacsak el nem vesszük magunknak
Mások hasznára mások veszik el.

Higgyétek hacsak el nem vesszük magunknak
Mindnyájan, egyik itt, másik ott,
Emberek, nem az Ember, népség, nem a Nép,
Kezek, szájak, karok, szemek, nem szavak -
Higgyétek hacsak el nem vesszük magunknak,
Mások veszik el, másoknak, nem nekünk!

Higgyétek hacsak el nem vesszük magunknak
Most mindjárt, ezen az órán, holnap előtt,
Mások veszik, nem is mostanra: tovább!

Figyeljetek! Testvérek! Nemzedék!
Társai leveleknek, a napnak, a hosszú alkonyatoknak,
Társai sokféle napnak, mindegyiknek:
Figyeljetek! Higgyetek a beszédes halottaknak! Higgyétek el,
Ez az utazás a mi utazásunk. Ó, higgyétek el,
A jelzések nekünk szóltak, a jelek: a madarak
Éjszaka, a megtörő hullám.

Higgyétek el
Amerika ígéret

Amerika ígéret
Hogy elvegyük
Szerelemmel de

Ó, higgyétek el!

FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaV. I.