MacLeish, Archibald: Illinoisi táj (Cook County Magyar nyelven)

The northeast wind was the wind off the lake
Blowing the oak-leaves pale side out like aspen
Blowing the sound of the surf far inland over the fences
Blowing for miles over smell of the earth the lake smell in.

The southwest wind was the thunder in afternoon.
You saw the wind first in the trumpet vine
And the green went white with the sky
And the weather-vane whirled on the barn
And the doors slammed all together.
After the rain in the grass we used to gather
Wind-fallen cold whiter apples.

The west wind was the August wind
The wind over waste valleys
Over the waterless plains where still were skulls of the buffalo
Where in the sand stale dung lay the wild castle.
The west wind blew day after day
As the winds on the plains blow burning the grass
Turning the leaves brown, filling noon with the bronze of cicadas
Far out falling dark on the colorless water
The lake where not waves were nor movement.

The north wind was at night
When no leaves and the husk on the oak stirs
Only no birds then.
The north wind was stars over the whole sky
And snow in the ways and snow on the sand
Where in summer the water was…

Az északkeleti szél, az a tó felől jött el,
Fúta a tölgyek leveleit, kifelé fakó felükkel,
Mint rezgő nyárfát, a hullámverés hangját fújta messze
A part mögé, sövények fölött, befújta mérföldekre a föld szaga fölött a tó szagát.

A délnyugati szél, volt a dörgés délután.
A futókák trombitáiban láttuk a szelet
És a zöld gyep együtt fehéredett
Az éggel és a szélkakas forgott a csűrön
És mind bevágódtak az ajtók.
És eső után fölszedtük a fűből
A szélverte hideg almákat.

A nyugati szél volt az augusztusi,
A puszta völgyek fölötti
Szél, az aszályos prérik fölött, ahol a
Bölénykoponyák hevertek, ahol vadcsordák ganaja
Száradt a homokban. És fújva nap mint nap
A nyugati szél, ahogy a szelek a prériken fújnak,
A füveket aszalta, leveleket rozsdázta, délben
Szöcskék bronzával betöltve a teret, messze sötéten:
Zuhant a színtelen vízre, a tóra, ahol
Se hullám, se mozgás.

Az északi szél, az éjszaka volt,
Mikor a tölgyfán csak a makknak a kupakja, se levél
Se madár nem rezdül. 
Mi volt az északi szél?
Csillagok az üres égen és hó az utakon
És hó, ahol nyáron a víz volt, hó a homokon...