Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

MacLeish, Archibald: Invokáció a társadalmi múzsához (Invocation to the Social Muse Magyar nyelven)

MacLeish, Archibald portréja
Vas István portréja

Vissza a fordító lapjára

Invocation to the Social Muse (Angol)

Señora, it is true the Greeks are dead.

It is true also that we here are Americans:
That we use the machines: that a sight of the god is unusual:  
That more people have more thoughts: that there are

Progress and science and tractors and revolutions and  
Marx and the wars more antiseptic and murderous  
And music in every home: there is also Hoover.

Does the lady suggest we should write it out in The Word?  
Does Madame recall our responsibilities? We are  
Whores, Fräulein: poets, Fräulein, are persons of

Known vocation following troops: they must sleep with  
Stragglers from either prince and of both views.
The rules permit them to further the business of neither.

It is also strictly forbidden to mix in maneuvers.
Those that infringe are inflated with praise on the plazas –
Their bones are resultantly afterwards found under newspapers.

Preferring life with the sons to death with the fathers,  
We also doubt on the record whether the sons
Will still be shouting around with the same huzzas –

For we hope Lady to live to lie with the youngest.  
There are only a handful of things a man likes,  
Generation to generation, hungry or

Well fed: the earth’s one: life’s  
One: Mister Morgan is not one.

There is nothing worse for our trade than to be in style.

He that goes naked goes further at last than another.  
Wrap the bard in a flag or a school and they’ll jimmy his  
Door down and be thick in his bed – for a month:

(Who recalls the address now of the Imagists?)  
But the naked man has always his own nakedness.   
People remember forever his live limbs.

They may drive him out of the camps but one will take him.  
They may stop his tongue on his teeth with a rope’s argument –
He will lie in a house and be warm when they are shaking.

Besides, Tovarishch, how to embrace an army?  
How to take to one’s chamber a million souls?
How to conceive in the name of a column of marchers?

The things of the poet are done to a man alone
As the things of love are done – or of death when he hears the  
Step withdraw on the stair and the clock tick only.

Neither his class nor his kind nor his trade may come near him  
There where he lies on his left arm and will die,
Nor his class nor his kind nor his trade when the blood is jeering

And his knee’s in the soft of the bed where his love lies.

I remind you, Barinya, the life of the poet is hard –
A hardy life with a boot as quick as a fiver:

Is it just to demand of us also to bear arms?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

Invokáció a társadalmi múzsához (Magyar)

Szenyóra, igaz, hogy meghaltak a görögök.

Az is igaz, hogy mi bezzeg amerikaiak vagyunk,
Hogy gépekkel élünk, hogy szokatlan látvány egy isten,
Hogy több szem többet lát, hogy van a világon

Haladás és tudomány ás traktorok és forradalmak
És Marx, és a háborúk csírairtóbbak és gyilkosabbak,
És zene minden otthonban; és van még Hoover is.

Azt kívánja a hölgy, hogy mindezt írjuk meg A Szóban?
A felelősségünkre hivatkozik, madame? Hát mi bizony
Kurvák vagyunk, Fräulein, a költők, Fräulein, hírhedt hivatású

Személyek a hadak nyomában, mind a két hadúr
És mindkét álláspont portyázóival hálniuk muszáj,
S a szabályok nem engedik, hogy támogassák bármelyiküknek üzletét

Szigorúan tilos az is, hogy a hadműveletekbe avatkozzanak:
Akik e szabályokat áthágják, dicsérettől pöffednek a köztereken,
Aminek következtében csontjaik megtaláltatnak utóbb az újságok alatt.

Mert inkább az élet kell nekünk a fiúkkal, mintsem a halál az apákkal,
És tények alapján kétkedünk a híradásbán, és nem tudjuk bizonyosan,
A fiak is ugyanarra üvöltik-e majd a hurrá-t –

Mert remélhetőleg, lady, megérjük, hogy lefekhetünk a legfiatalabbakkal:
Egy maroknyi mindössze az, amit szeret az ember
Nemzedékről nemzedékre, akár éhes, akár

Jóllakott: a föld benne van, az élet is
Benne van, de Morgan úr nincs benne.

A mi mesterségünkben nincs rosszabb, mint ha divatos az ember.

Aki meztelenül jár, végül tovább ér, mint a többi:
Pakold a dalnokot egy zászlóba vagy egy izmusba, az emberek
Rátörik az ajtót, és a nők tolongnak ágyába - egy hónapig

(Kinek jut eszébe ma már az Imagista Kiáltvány?),
De a meztelennek mindig megmarad a maga meztelensége,
Örökre emlékeznek eleven tagjaira.

Kiűzhetik a táborokból, de lesz, aki befogadja,
Befoghatják a száját egy kötél érveivel,
De meghúzódik egy házban, és melegben lesz, mikor azok vacognak.

Mellesleg, tovaris, hogy lehet egy hadsereget megölelni?
Egymillió lelket hogy lehet a szobánkba befogadni?
Hogy lehet fogalmazni egy menetoszlop nevében?

Költő dolga ha tétetik, egyvalakire tartozik csupán,
Mint ahogy a szerelem dolga ha tétetik - vagy a halálé, mikor hallja az ember
A lépcsőn távozó lépteket és egyedül az óra ketyegését.

Se osztálya, se fajtája, se szakmája nem kerülhet a közelébe
Ott, ahol bal karjára dőlve halni készül,
Mint ahogy se osztálya, se fajtája, se szakmája, mikor gúnyt űz belőle a vér,

És térdét puha ágyba fúrja, ahol szerelme fekszik.

Figyelmeztetem, barinya, a költő élete nehéz -
Nehéz élet, és oly gyorsan lába kél, akár egy ötösnek:

Hát méltányos követelés-e, hogy mi is viseljük a fegyvert?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaV. I.

minimap