Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

MacNeice, Louis: A szilfidek (Les Sylphides Magyar nyelven)

MacNeice, Louis portréja

Les Sylphides (Angol)

Life in a day: he took his girl to the ballet;
Being shortsighted himself could hardly see it –
    The white skirts in the grey
    Glade and the swell of the music
    Lifting the white sails.

Calyx upon calyx, Canterbury bells in the breeze
The flowers on the left mirrored to the flowers on the right
     And the naked arms above
     The powdered faces moving
     Like seaweed in a pool.

Now, he thought, we are floating – ageless, oarless –
 Now there is no separation, from now on
       You will be wearing white
       Satin and a red sash
       Under the waltzing trees.

But the music stopped, the dancers took their curtain,
The river had come to a lock – a shuffle of programmes –
        And we cannot continue down
        Stream unless we are ready
        To enter the lock and drop.

So they were married – to be the more together –
And found that they were never again so much together,
         Divided by the morning tea,
         By the evening paper,
         The children and the tradesmen’s bills.

Waking at times in the night she found assurance
Due to his regular breathing but wondered whether
         It was really worth it and where
         The river had flowed away
         And where were the white flowers.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://nsfglita2.blogspot.hu

A szilfidek (Magyar)

Egy napi lét: a lányt balettbe vitte;
vaksi lévén, alig láthatta ő:
      hó szoknyák szürke térben,
      erősödő zene
      hó vitorlát emel.

Kehely kelyhen, szélben harangvirágok.
baltükörből virág száll jobbtükörbelihez.
      Fölül csupasz karok,
      lengő, púderes arcok,
      mint tóban lótuszok.

Örök evezőtlen úszunk - a férfi hitte -,
nincs külön lét, eztán te már
      fehér szatint viselsz,
      vörös selyem övet
      kerengő fák alatt.

A zene némul, függöny a táncolókra,
folyam zsiliphez ért - műsorváltozás -,
      nem úszhatunk tovább
      az árban, ha a zsilipbe
      nem lépünk, s nem zuhanunk.

Házasság - hogy még inkább eggyé váljanak -,
rájöttek, többé már nem annyira egyek,
      választ a reggeli
      tea, az esti ujság,
      az üzlet, a gyerek.

A nő éjjel riadva, bizton érzi
magát: jól lélekzik, de kiváncsi rá,
      megérte vajon, s hová
      folyt a Folyó, s hová tűnt
      a sok fehér virág.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaJ. I.

minimap