MacNeice, Louis: A még meg nem született imája (Prayer before Birth Magyar nyelven)

I am not yet born; O hear me.

Let not the bloodsucking bat or the rat or the stoat or the

club-footed ghoul come near me.

I am not yet born, console me.

I fear that the human race may with tall walls wall me,

with strong drugs dope me, with wise lies lure me,

on black racks rack me, in blood-baths roll me.

I am not yet born; provide me

With water to dandle me, grass to grow for me, trees to talk

to me, sky to sing to me, birds and a white light

in the back of my mind to guide me.

I am not yet born; forgive me

For the sins that in me the world shall commit, my words

when they speak me, my thoughts when they think me,

my treason engendered by traitors beyond me,

my life when they murder by means of my

hands, my death when they live me.

I am not yet born; rehearse me

In the parts I must play and the cues I must take when

old men lecture me, bureaucrats hector me, mountains

frown at me, lovers laugh at me, the white

waves call me to folly and the desert calls

me to doom and the beggar refuses

my gift and my children curse me.

I am not yet born; O hear me,

Let not the man who is beast or who thinks he is God

come near me.

I am not yet born; O fill me

With strength against those who would freeze my

humanity, would dragoon me into a lethal automaton,

would make me a cog in a machine, a thing with

one face, a thing, and against all those

who would dissipate my entirety, would

blow me like thistledown hither and

thither or hither and thither

like water held in the

hands would spill me.

Let them not make me a stone and let them not spill me.

Otherwise kill me.

Még nem születtem. Ó, hallj meg engem!

Ne engedd, hogy a vérszopó denevér, az egér, a menyét, vagy a

botlábú rém legyen közelemben!

Még nem születtem. Vigasztalj csendben!

Félek: az Ember fallal falaz engem,

métely-mákonnyal mérgez engem, álnokbölcs álmokkal áltat engem,

tinta-kínpadon forgat engem, vérárba görget engem.

Még nem születtem. Te ne láss el engem

vízzel, hogy ringasson, fűvel, hogy nekem nőjön, fával, hogy nekem

zsongjon,

éggel, hogy daloljon, elmém zugában

madárral, lángjellel: az vezéreljen!

Még nem születtem. Ne ítélj el engem

a bűnökért, miket a Világ ellenem követ el majd,

szavaimért, ha ők szólnak helyemben,

gondolataimért, ha gondolnak engem,

árulásomért, mit mögöttem árulók követnek el,

életemért, ha ők ölnek kezemmel,

halálomért, ha ők élnek engem!

Még nem születtem. Oktass ki engem

a szerepre, mit végig kell játszanom, a végszóra, mit kell választanom,

ha aggok prédikálnak, bürokraták szekálnak,

rám hegyek zordan merednek, szerelmesek nevetnek,

fehér hullámok hívnak őrületre, s a Puszta szólít ítéletre,

adományom a koldus visszalöki,

s gyermekeim átkoznak engem.

Még nem születtem. Ó, hallj meg engem!

Ne hagyd, hogy, ki magát istennek hiszi, a Dúvad-ember

légyen közelemben!

Még nem születtem. Töltsd lelkem

el szigorral azok ellen, kik emberségem megdermesztenék,

bekényszerítenének egy halott gépezetbe,

gép fogaskerekévé tennének engem,

egyarcú dologgá, tárggyá -- azok ellen,

kik szétszórnák egészemet, tövispitypangként

fúnának ide-oda, s, mint tenyérből a vizet,

ide-oda kiöntenének engem!

Ne hagyj, hogy kővé fagyasszanak, hogy kiöntsenek engem.

Vagy ölj meg engem!