Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Mahon, Derek: Beckett-képmás (An Image from Beckett Magyar nyelven)

Mahon, Derek portréja
Tandori Dezső portréja

Vissza a fordító lapjára

An Image from Beckett (Angol)

In that instant
There was a sea, far off,
As bright as lettuce,

A northern landscape
(Danish?) and a huddle
Of houses along the shore.

Also, I think, a white
Flicker of gulls
And washing hung to dry -

The poignancy of those
Back-yards - and the gravedigger
Putting aside his forceps.

Then the hard boards
And darkness once again.
Oh, I migh have proved

So many heroes!
Sorel, perhaps, or
Kröger, given the time.

For in that instant
I was struck by the sweetness and light,
The sweetness and light,

Imagining what grave
Cities, what lasting monuments,
Given the time.

But even my poor house
I left unfinished;
And my one marriage

Was over as soon as it started,
Its immanence so brief as to be
Immeasurable.

They will have buried
My great-grandchildren, and theirs,
Beside me by now

With a subliminal
Batsquek of reflex lamentation.
Our hair and excrement

Litter the rich earth
Changing, second by second,
To civilizations.

It was good while it lasted;
And if it only lasted
The Biblical span.

Required to drop six feet
Through a glitter of wintry light,
There is No-one to blame.

Still, I am haunted
By that landscape,
The soft rush of it winds,

The uprightness of its
Utilities and schoolchidren –
To whom in my will,

This, I have left my will.
I hope they had time, and light
Enough to read it.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://books.google.hu/books

Beckett-képmás (Magyar)

És akkor ott volt
Nyomban egy tenger, messzi,
Fénylő saláta,

Egy északi táj, és
(Dán?) házak halmaza
Végig a parton.

Aztán még, azt hiszem,
Sirályok kavarultak
És száradó vásznak –

Hátsó kis udvarok
Fanyarsága! –, s a sírásó
Szerszámát félrehajította.

Erre azért a kemény
Deszkák megint, s a sötétség.
Ám azon nyomban

Oly sok hős!
Sorel, talán, vagy
Kröger, korszakok.

Megütött az az
Édesség és fény,
Az édesség és a fény,

Csak elképzelve, mily
Sír-komoly városok, tartós
Mívek jönnek, ha megérik.

De még szegény házamat is
Befejetlenül hagytam;
És egyetlen házasságomnak

Vége lett alighogy elkezdődött,
Az immanencia oly rövid, hogy
Mérhetetlen.

Igen, ükunokáim s az
Ükunokáikat ekképp
Temetik mellém,

Ultrarövid denevér-
Vinnyogásnyi sirámmal
Bütyökcsontjaink a dús

Földet csak gazdagítják,
Változzék percről percre,
Civilizálódjék.

Jó volt, amíg kitartott,
S még hogy így tartott-e,
A bibliai igény, le

Por a porhoz satöbbi
Hat láb mélyre tél csillám
Fényén át, Nincs-Ki hibája.

Azzal együtt, engem
Zaklat e kísértet-táj,
Suttyom-halk szélzetével,

Nebulóinak nagy nyílt
Lelkével, s haszonelvekkel –
Mindegy, reájuk hagytam,

Mit kire is hagyok.
Remélem, ráérnek, és a
Fény is megéri: lessék.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. D.

minimap