Az volt az első temetésem.
Valami rokoni státusveszteség
Arra késztet, hogy felidézzem
Dermedtségem, nagyapám döbbenetét,
Öt nagynéném az előtérben.
Élőkkel meghitt együttlétben leltem őt -
Példásan koporsóba téve a hálószobában.
A halál megfosztotta bajuszától,
Vastag, szarukeretes szemüvegétől,
Hol megpihent az ügynök-lendület
(Ezekről emlékezem rá ma is).
Mint furcsa fátyol mögött, úgy feküdt.
Haja rosszul elválasztva jobb oldalán,
Mintha templomba menne. Ez éjszakán
Amilyen volt, olyannak láttam őt.
A sok történet, melyet előadott,
Nagybácsis fantázia szülötte volt -
Mellényről, hajkrémről túl sokat regélt,
Valamivel azért
Mégis úgy hatott a képzeletre,
Hogy láttuk a meglepett Elnököt, mikor kérdésére:
„Mit parancsol a whiskeyjéhez?" - nagybátyám azt felelte:
„Még egy whiskeyt, ha lehet."
Volt, hogy New Yorkban lebukott
Kétszer ugyanaznap -
A Fő Vonal hajóstársaság legravaszabb stewardja volt.
Máskor meg (megjátszva a kommunistát)
A legénységet sztrájkra bírta rá,
Amiért elvesztettek egynapi bért,
Mikor áthaladtak a nemzetközi dátumvonalon.
Lassan búcsúztatták a tengeren.
Az ifjú lelkész dagályosan beszélt,
Haját borzolta a tengeri szél.
Roppant lekötő szertartás volt -
Hamu hamura, por porra hullt.
A golfpálya nedves füvén összebújt
Juhokat láttam, s a Belfast-öböl vizén
Szokott útjuk rótták az üres teherhajók
A szitáló esőben, búgott a gőzsíp,
Amint nagybátyám életgörbéje és maga az idő is
Süllyedt, mind gyorsabban,
S eltűnt a Carnmoney Temető gyomrában.
Karmát-szarvát növeszti két fia,
Nagyobb csibészek már, mint ő volt valaha.