Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Mahon, Derek: Az utolsó tűzkirály (The Last of the Fire Kings Magyar nyelven)

Mahon, Derek portréja
Mesterházi Mónika portréja

Vissza a fordító lapjára

The Last of the Fire Kings (Angol)

I want to be
Like the man who descends
At two milk churns

With a bulging
String bag and vanishes
Where the lane turns,

Or the man
Who drops at night
From a moving train

And strikes out over the fields
Where fireflies glow
Not knowing a word of the language.

Either way, I am
Through with history --
Who lives by the sword

Dies by the sword.
Last of the fire kings, I shall
Break with tradition and

Die by my own hand
Rather then perpetuate
The barbarous cycle.

Five years I have reigned
During which-time
I have lain awake each night

And prowled by day
In the sacred grove
For fear of the usurper,

Perfecting my cold dream
Of a place out of time,
A palace of porcelain

Where the frugivorous
Inheritors recline
In their rich fabrics
Far from the sea.

But the fire-loving
People, rightly perhaps,
Will not countenance this,

Demanding that I inhabit,
Like them, a world of
Sirens, bin-lids
And bricked-up windows—

Not to release them
From the ancient curse
But to die their creature and be thankful.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://www.facebook.com

Az utolsó tűzkirály (Magyar)

Olyan akarok lenni,
Mint az az ember, aki
Dagadó szütyővel leszáll

Két tejeskanna előtt,
És eltűnik, ahol
Fordul az ösvény,

Vagy az a másik,
Aki mozgó vonatról
Ugrik le éjszaka,

A jánosbogárka-fénynél
Tör utat a mezőben,
És a nyelvet sem beszéli.

Akárhogy is, én végeztem
A történelemmel –
Aki karddal él,

Kard által hal meg.
Utolsó tűzkirály, én
Megtöröm a hagyományt,

És előbb végzek magammal,
De a barbár rítust
Tovább nem örökítem.

Öt éve uralkodom,
Azóta minden éjjel
Ébren hánykolódom,

És nappal ődöngök
A szent ligetben, nehogy
Jöjjön a trónbitorló

Hideg álmaim
Időszerűtlen tere
Egy porcelánpalota,

Ahol gyümölcsön élő
Örökösök lazsálnak
Dús vásznaikban,
Távol a tengertől.

De a tűzimádó nép,
Tán helyesen, ilyesmit
El nem tűrhet,

Követeli, hogy lakjam
Vele együtt szirénák,
Kukafedelek és befalazott
Ablakok világát –

És ne oldjam fel
Az ősi átok alól,
De haljak a bábjaként, és legyek hálás.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://korunk.org

minimap