Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Marvell, Andrew: Milton úr Elveszett Paradicsomáról (On Mr.Milton's "Paradise Lost" Magyar nyelven)

Marvell, Andrew portréja

Vissza a fordító lapjára

On Mr.Milton's "Paradise Lost" (Angol)


When I beheld the poet blind, yet bold,
In slender book his vast design unfold,
Messiah crowned, God’s reconciled decree,
Rebelling Angels, the Forbidden Tree,
Heaven, Hell, Earth, Chaos, all; the argument
Held me a while, misdoubting his intent
That he would ruin (for I saw him strong)
The sacred truth to fable and old song,
(So Sampson groped the temple’s posts in spite)
The world o’erwhelming to revenge his sight.

Yet as I read, soon growing less severe,
I liked his project, the success did fear;
Through that wide field how he his way should find
O’er which lame faith leads understanding blind;
Lest he perplexed the things he would explain,
And what was easy he should render vain.

Or if a work so infinite he spanned,
Jealous I was that some less skilful hand
(Such as disquiet always what is well,
And by ill imitating would excel)
Might hence presume the whole creation’s day
To change in scenes, and show it in a play.
Pardon me, Mighty Poet, nor despise
My causeless, yet not impious, surmise.
But I am now convinced that none will dare
Within thy labors to pretend a share.
Thou hast not missed one thought that could be fit,
And all that was improper dost omit:
So that no room is here for writers left,
But to detect their ignorance or theft.
That majesty which through thy work doth reign
Draws the devout, deterring the profane.
And things divine thou treat’st of in such state
As them preserves, and thee, inviolate.
At once delight and horror on us seize,
Thou sing’st with so much gravity and ease;
And above human flight dost soar aloft,
With plume so strong, so equal, and so soft.
The bird named from that paradise you sing
So never flags, but always keeps on wing.

Where couldst thou words of such a compass find?
Whence furnish such a vast expanse of mind?
Just heaven thee, like Tiresias, to requite,
Rewards with prophecy the loss of sight.

Well mightst thou scorn thy readers to allure
With tinkling rhyme, of thine own sense secure;
While the Town-Bayes writes all the while and spells,
And like a pack-horse tires without his bells.
Their fancies like our bushy points appear,
The poets tag them; we for fashion wear.
I too, transported by the mode, offend,
And while I meant to praise thee must commend.
The verse created like thy theme sublime,
In number, weight, and measure, needs not rhyme.



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásahttps://poetry.princeton.edu/2008/12/09/on-mr-miltons-paradise-lost/

Milton úr Elveszett Paradicsomáról (Magyar)

Láttam, a vak költő mily vakmerő,
kis könyvben óriás tervvel áll elő:
a Messiás, az Úr döntő szava,
rebellis angyalok, az almafa,
Pokol, Menny, Föld, a Káosz, mind! A téma
elgondolkodtatott: hogy mi a célja?
A tehetség már úgy fejébe szállt,
hogy szent dolgokból mesét fabrikált?
Sámson kezétől vesztek így sokan:
minek világ, ha ő világtalan!

Olvastam, és megenyhültem hamar,
de féltem: elbukik, bár jót akar.
Reménykedik, hogy ott utat talál,
hol vak az ész s a hit csak sántikál?
Mi lesz, ha nem tisztáz, csak megzavar,
vagy köztudottból közhelyet facsar?

S ha végtelen pályáján célba ér?
Gyanakodtam, hogy egy kontár személy[2]
(aki csak fölbolygatja, ami jó,
s fő sikere: rossz imitáció)
majd szemtelenül elbízza magát,
s az Alkotást színpadra írja át.
Bocsáss meg, nagy poéta, fel se vedd
jogos, de oktalan félelmemet:
ma már hiszek, s nem lesz, ki egyhamar
a művedből bitorlón részt akar.
Helyénvaló ott minden gondolat,
ízléstelenség semmi nem marad,
így más író mit is keresne ott,
csak azt, hogy mit nem ért – vagy mit lopott.
A fenség, mely a művedből ragyog,
elriasztja a lélekben vakot.
Az ég ügyét méltóan illeted,
sosem szentségtörő az ihleted.
Amit érzek: gyönyör és rettenet,
oly súlyos, elegáns az éneked.
A képzelőerőt túlszárnyalod,
méltóságteljesen röpül dalod.
Csak a paradicsommadár[3] ilyen:
kitartón száll, és soha nem pihen.
Szavadnak oly tágas határa van! –
hogyan lett elméd ily határtalan?
A Menny kárpótolt, mint Teiresziászt,[4]
vakságodért így kaptál jóstudást.
Az olvasót komolyabban veszed
annál, hogy mondandódat rímbe szedd,
míg Koszorúsunk[5] ír, s buzgón betűz,
s mint málhás ló, csengettyűszóra húz.
A verset rímmel összeölteni
olyan, mint nadrágbojtra költeni.
Divatból, íme, én is túlkapok:
dicsérnélek, de rímben „méltatok.”
Királyi versednek kijár e cím,
fenséges mértékhez nem kell a rím.

 

[1] Andrew Marvell költő, politikus. Milton jóbarátja volt, egy ideig együtt is dolgoztak a Cromwell kormányzatban. Ez a verse az Elveszett Paradicsom második kiadását (1674) vezette be. A fordító köszönetet mond Ferencz Győzőnek, Horváth Viktornak és Nádasdy Ádámnak, hogy a szöveget lektorálták.

[2] John Dryden (1631–1700), költő, drámaíró, fordító, Milton és Marvell kortársa, a Stuart restauráció koszorús költője. Dryden Miltontól engedélyt kért (és kapott) arra, hogy verses drámába átírja az Elveszett Paradicsomot. A The State of Innocence and Fall of Man (Az ártatlanság állapota és az ember bukása) című „opera” (Dryden megnevezése szerint) 1667-ben meg is jelent, de nem váltotta be Dryden hozzá fűzött reményeit, sem Marvell félelmeit: soha nem került színpadra.

[3] A paradicsommadárról azt hitték, nincsen lába, ezért folyton röpül.

[4] A görög mitológiában Héra szentségtörésért megvakította, Zeusz azonban jóstudással kárpótolta Teiresziászt.

[5] Dryden.

 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásahttp://www.barkaonline.hu/szepirodalom/18-versek/7216-andrew-marvell--milton-ur-elveszett-paradicsomarol

minimap