Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Masefield, John: Egy matróz históriáiból (One of Wally’s yarns Magyar nyelven)

Masefield, John portréja

One of Wally’s yarns (Angol)

The watch was up on the topsail-yard a-making fast the sail,

'N' Joe was swiggin' his gasket taut, 'n' I felt the stirrup give,

'N' he dropped sheer from the tops'1-yard 'n' barely cleared the rail,

'N' o' course, we bein' aloft, we couldn't do nothin' —

We couldn't lower a boat and go a-lookin' for him,

For it blew hard 'n' there was sech a sea runnin'

That no boat wouldn't live.

 

I seed him rise in the white o' the wake, I seed him lift a hand

('N' him in his oilskin suit 'n' all), I heard him lift a cry;

'N' there was his place on the yard 'n' all, 'n' the stirrup's busted strand,

'N' the old man said there 's a cruel old sea runnin',

A cold green Barney's Bull of a sea runnin';

It 's hard, but I ain't agoin' to let a boat be lowered:

So we left him there to die.

 

He couldn't have kept afloat for long an' him lashed up 'n' all,

'N' we couldn't see him for long, for the sea was blurred with the sleet 'n' snow,

'N' we couldn't think of him much because o' the snortin', screamin' squall.

There was a hand less at the halliards 'n' the braces,

'N’ a name less when the watch spoke to the muster-roll,

'N' a empty bunk 'n' a pannikin as wasn't wanted

When the watch went below.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.archive.org/stream/saltwater

Egy matróz históriáiból (Magyar)

A vitorlát kötöztük a csúcsvitorla-rudon,

és Joe ránt, mikor érzem: enged a kötele,

és kalimpál hanyatt, hohó! leránt ez még ugyan!

Persze, az árbocon nincs mód segítenünk –

Sós habbal vert a szél, tele volt szánk-szemünk,

ha egy szál csónakot utána engedünk,

ott eszi a fene.

 

A hajó-vágta Vé fehérében bukkant elő,

vízhatlan ponyvaruha rajt, hallottam, hogy kiált;

a helye s szakadt kötele fenn, és a mélyben ő.

És szólt az öregünk: „Rohadt vihar ez,

a Kaporszakállas veszett műve ez;

nem adok csónakot, lesz ami lesz!"

Hagytuk ottveszni hát.

 

Nem maradt felszínen soká, a víz bábuja volt,

és nem is láthattuk soká: hó hullt, dér, ami kell!

Nem gondolhattunk rá soká, olyan rongy szél csaholt.

Egy kézzel kevesebb húzta a kötelet,

a napos tiszt pedig átugrott egy nevet,

s egy ágy s egy pléhpohár fölös lett – így esett –

dolgunk végeztivel.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap