Masefield, John: Tengerláz (Sea-Fever Magyar nyelven)

I must down to the seas again, to the lonely sea and the sky,

And all I ask is a tall ship and a star to steer her by,

And the wheel's kick and the wind's song and the white sail's shaking,

And a grey mist on the sea's face, and a grey dawn breaking.

I must down to the seas again, for the call of the running tide

Is a wild call and a clear call that may not be denied;

And all I ask is a windy day with the white clouds flying,

And the flung spray and the blown spume, and the sea-gulls crying.

I must down to the seas again, to the vagrant gypsy life,

To the gull's way and the whale's way where the wind's like a whetted knife;

And all I ask is a merry yarn from a laughing fellow-rover

And quiet sleep and a sweet dream when the long trick's over.

Engem a tenger újra hív, a magányos víz meg az ég

s nem kell nekem, csak egy gyors hajó, s csillag, mely előtte ég,

perdüljön kormány, zúgjon vihar, fehér vitorla lengjen,

köd szálljon szerte a víz színén, ködös hajnal derengjen.

Engem a tenger újra hív, a dörgő ár szava száll,

vad hívó szó és tiszta szó, ki az, ki ellenáll?

S nem kell nekem csak a szárnyas szél, a fehér felhők libegése,

sirályriogás, csevegő habok s a szitáló víz zizegése.

Engem a tenger újrahív, a cigányos útrakelés,

hova vár a sirály, hol vágtat a cet, hol a vad viharok szele kés,

s nem kell nekem csak egy vidám társ, aki jártas a regékben,

békés álom s édes pihenés, ha a távoli révbe elértem.